Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány működése (1848 március-április) I/3
A MINISZTERI ORSZÁGOS IDEIGLENES BIZOTTMÁNY MŰKÖDÉSE... 13 vérkészletekről beszámolót is igényeltek, jóllehet Lederer már kijelentette, hogy felsőbb engedelem nélkül azt nem teheti.Ismeretes, hogy a fegyverkészletekről szóló számadást április 17-én Batthyány átiratára is megtagadta, s személyesen utazott Bécsbe eligazításért.50 A fegyverigénylés eredménye, valamint a népgyűlés sikeres demonstrációja arra bátorította a Bizottmányt, hogy másnap újabb követeléssel lépjen fel. így március 28-án a két főváros, Pest megye és Székesfehérvár számára további 6000 fegyvert, 20 000 éles és 10 000 gyakorló lőszert igényeltek.5 1 Lederer erre a megkeresésre udvarias halogató választ adott, egyben István nádorhoz fordult és kérte: utasítsa a MOIB-ot, hogy további fegyvereket ne igényeljenek.5 2 Ez a kiegyensúlyozottnak tűnő kapcsolat rövidesen megváltozott. Március 28-ról 29-re virradóan a Rendre Ügyelő Választmánynak a Városházán található ügyeletének jelentették, hogy Promontornál (Budafoknál) egy magánhajón lőport készülnek a közeli lőportárból ismeretlen helyre szállítani. Erről a Bizottmányt értesítve Klauzál egy nemzetőri osztaggal Rottenbiller Lipótot, a pesti nemzetőrség parancsnokát — aki egyben a Bizottmány elnöke volt — a helyszínre küldte. A megérkező nemzetőrség a 15 hordó lőport azonnal lefoglalta, majd reggel a városi lőportárba szállította.5 3 Kiss Miklós, a MOIB titkára még a hajnali órákban értesítette Lederert a történtekről, aki állítása szerint mit sem tudott a szállítmányról. Délelőtt azonban a főparancsnok a lőport, mint Eszékre szánt kincstári tulajdont visszakövetelte. A Bizottmány azonnali válaszában közölte, hogy az eset a fővárosban nagy nyugtalanságot okozott és ismét hangsúlyozta megbízatásának jellegét: „mi az országban és kapcsolt részeiben a rend fentartására teljes hatalommal bírunk, és ő Fölsége nevében intézkedvén, nem ismerünk az országban hatóságot, mely intézkedéseink alol ki volna véve". (Kiemelés utólag.) Ezért a Bizottmány azt követelte, hogy haladéktalanul kapjon jelentést a kincstári fegyverekről és lőszerekről, valamint azt, hogy sem a katonaság, sem a fegyverek és lőszerek elhelyezésében — mint írták — „előleges tudtunk és megegyezésünk nélkül változtatás ne történjék". Befejezésül a levél arról tájékoztatta a főparancsnokot, hogy a történtek nagy nyugtalanságot okoztak, s a városi és megyei Választmány megkeresésére a fővárosi fegyver és lőportárakhoz, a pesti Újépülethez a közvélemény megnyugtatására — a katonai őrség mellé — nemeztőröket rendeltek. Hozzátette azonban, hogy az oda rendelt őrszemeket „a csendes és figyelmes viseletre" utasították, akiknek „az éber őrködésen kívül más tisztük nem leend". Egyidejűleg kérték Lederert, hogy a katonaság is kapjon hasonló utasítást.54 A főparancsoknak szóló válasz idején készült el a Rottenbillernek szóló tájékoztatás, amely a Pesten és Budán megszervezendő őrszolgálat részleteire ad utasítást, s amely a fentebb Ledererhez intézett levélben említettek mellett a 49 Böhm, A főhadparancsnokság 260. 50 Batthyány iratai 337-339., 388-389., 394., 409-410. 51 Batthyány iratai 191-192. 52 Anclics: A nagybirtokos arisztokrácia II. 31-32.; Bőlim: A főparancsnokság 260-261. 53 A részletekre és a forrásokra ld. Urbán Aladár: A főváros népe és helyőrsége az 1848. március-április napokban. In: A nagy év sodrában. Magvető Kiadó, 1981. 61-95. 54 Batthyány iratai 194-195. A levelet Szemere fogalmazta, mint minden a főparancsnokhoz intézettet.
