Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: Az amerikai küldetéstudat válsága a 19-20. század fordulóján I/149

AZ AMERIKAI KÜLDETÉSTUDAT A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN 153 mentén polarizálódtak. Az 1850-es évek gazdasági virágzása és az ebből is fakadó expanzionizmus azonban végsőkig kiélezte az elvi alapokon amúgy is súlyos északdél ellentétet, ugyanis „délen a gyapot rabszolgatartó birodalmának, északon a szabad föld birodalmának a kiterjesztéséről álmodoztak"1

8

. Mivel az 1850-es évek belpolitikai viszonyai mellett nem volt lehetőség újabb rabszolgatartó államok létrehozására, a déli expanzionisták érdeklődése a Karib-térség felé fordult. A kontinentalizmus részeként John Quincy Adams már 1823-ban kijelentette, hogy Kuba nélkülözhetetlen az Egyesült Államok számára, ráadásul a sziget földrajzi fekvése miatt természet adta kapcsolat köti össze szomszédjával19

. Az amerikai expanziós igény racionalizálására a Manifest Destiny jegyében így a földrajz szolgáltatta az egyik legalapvetőbb érvet (nemcsak Kuba, hanem Kanada esetében is). A Kuba és az Egyesült Államok közötti fizikai kapcsolat igazolására még olyan geológiai érvelés is született, amely szerint az Antillák gyöngyszeme a Mississippi által a Mexikói-öbölbe hordott amerikai homokból alakult ki20

. Ezenkívül az expanzionisták számára Kuba nemcsak a rabszolgatartó államok prosperitása, hanem az Egyesült Államok biztonsága szempontjából is fontos volt2

1

, mint ahogy Közép-Amerika a már ekkor tervezett óceánközi csatorna miatt volt jelentős2

2

. Az első komoly lépés Kuba megszerzésére 1848-ban következett be, mikor Polk elnök megkísérelte Kuba megvásárlását 100 millió dollárért, ami Spanyolországban óriási felháborodást és hideg elutasítást váltott ki. Innentől kezdve viszont a „kubai kérdés" kisebb-nagyobb kitérőkkel állandó napirendi ponttá vált. Az 1854-ben Pierce elnöknek küldött ostendei manifesztum — amelyet a spanyol, angol és francia amerikai (déli származású) követek fogalmaztak meg —, már azt tartalmazta, hogy ha Spanyolország ismételten nem adja el Kubát (ezúttal 120 millióért), akkor erővel kell megszerezni. A kiszivárogtatott manifesztumot az Ifjú Amerika mozgalom és a Dél lelkesen fogadta, Északon azonban hatalmas felháborodás kísérte, mint ahogy Spanyolországban is, s ezért Pierce elnök elvetette a tervet.23 A Pierce adminisztráció és a közhangulat agresszív expanzionista törekvéseinek voltak egyéb megnyilvánulásai is. Az 1850-es évek a kalandor expedíciók (filibustering) virágkora volt. Ezek az expedíciók a Karib-térség és Közép-Amerika egyes kormányainak a megdöntését célozták az amerikai expanzió elősegítése érdekében, s bár az Egyesült Államok kormánya hivatalosan elhatárolódott ezektől a magánakcióktól, egyáltalán nem lépett fel ellenük. Ilyen kalandor expedíciókat kísérelt meg az expanziós javaslatokat hangoztató William Walker — megsértve először Mexikó, Nicaragua, Costa Rica, majd Honduras szuverenitását — és John Anthony Quitman, aki kubai expedícióiról vált hírhedtté.24

A kalandor kezdemé-18

Sellers, és mások, i.m., 167. 19

Merk, i.m., 220.; 20

Weinberg, i.m., 227-228, 230, 234. 21

Uo., 205. 22

Wise, i.m., 179-180, 186. 23 Edmund J. Carpenter, The American Advance. A Study in Territorial Expansion (New York: John Lane the Bodley Head, 1903), 320-324.; Blum, és mások, i.m., 279-280. 24 Wise, i.m., 184-189.