Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bodnár Erzsébet: A krími háború (1853-1856) Előzmények és diplomáciai csatározások I/135
A KRÍMI HÁBORÚ (1853-1856) 147 dunai fejedelemségek nemzetközi felügyeletét, a törökországi keresztények kollektív védelmét, a dunai hajózás közös ellenőrzését és az 1841-es tengerszoros egyezmény revízióját tartalmazta. A nagyköveti szintű konferencia azonban nem érte el a célját, az osztrák kezdeményezés elvetélt, s a keleti háború új erővel, új helyen folytatódott.29 Az ősz kezdetével egyre több nyugtalanító hír érkezett az orosz udvarba arról, hogy a szövetségesek rövidesen Várnából készülnek támadást indítani az oroszok ellen, és a Krímet támadják meg. A háború ekkorra már földrajzilag is kiteljesedett, és az Orosz Birodalom távoli részeire is kiterjedt. Északon a Kolafélsziget (1854. augusztus 21-24) és a Szoloveci-szigetek ellen folytak hadicselekmények, Kamcsatkán Petropavlovszk erődjét támadták (1854. szeptember), de ezek a támadási kísérletek nem hoztak dicsőséget a szövetségeseknek. A kisebb támadások akadályozták ugyan az orosz partmenti és tengeri távolsági közlekedést, de az ilyen akcióktól nem várhatták, hogy Oroszországot tárgyalóasztalhoz kényszerítik. Ehhez egy nagyobb szabású offenzíva indítása elengedhetetlen volt. A szövetséges hadsereg vezetése hosszasan vívódott, hol kezdjen Oroszország ellen nagyszabású támadást. A főváros, Szentpétervár, a hadikikötője, Kronstadt miatt túlságosan veszélyes célpont volt, másrészt totális háborúra kényszerítette volna az oroszokat. Felmerült az is, hogy a Kaukázusban Samil felkelését támogatnák, de itt a törökök 1854-ben defenzívában voltak. Végül a Krím-félsziget mellett döntöttek. Emellett szólt az, hogy az 1854. augusztusi bécsi béketervezetben szerepelt a fekete-tengeri orosz haderő csökkentése is, amelyet csak a fő hadikikötőre, Szevasztopolra mért csapással láttak lehetségesnek a cárra kényszeríteni. A nyugati szövetségesek 1854. szeptember 14-17-én a történelem addigi legnagyobb partraszállását hajtották végre: 89 hadi- és 300 szállítóhajó 62 ezres francia-angol-török sereget tett partra Jevpatorijánál, Szevasztopoltól 70 km-re északnyugatra.3 0 Ezzel megkezdődtek a harcok a Krím-félszigeten, amely a nyugati szövetségesek és Oroszország között folyó küzdelem fő hadszíntere lett. 29 Isztorija vnyesnyej polityiki -, 336. 30 Goldfrank, David M.: i. m. 287.
