Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Galutvo; L. M.: F. A. Scserbina - a tudós; a politikus és az ember VI/1479

FOLYÓIRATSZEMLE 1479 szehasonlításával olyan csoportokat tett vizsgálat tárgyává, amelyek köztes pozíciójuknál fogva közvetítőkké váltak a korabeli város és a falu társadalma között. Mindkét közösség más-más utat választott céljaik (a középosztálybeli identitás kialakítása, a kisebbségi vallási identitás megőrzése, a modernizáció és a társadalmi integráció) megvalósítására. Comparative Studies in Society and History, July 1998 Vol. 40. Number 3. 475-502. o. B.K. Galutvo, L. M. F. A. SCSERBINA - A TUDÓS, A POLITIKUS ÉS AZ EMBER 1999-ben emlékeztek meg Oroszországban a 150 éve született zemsztvo-statisztikusról, az agrárium és a kozákság történészéről, a publicistáról és az aktív közéleti személyiségről, Ε A. Scserbináról. A tudós (1849-1936) az Orosz Tudományos Akadémia levelező tagjaként, a paraszti költségvetési statisztika meghonosításával, alapvető tudományos művek és aktuális témájú hazai, majd emigrációbeli publicisztikai írások megjelentetésével vált világszerte ismertté. Lenin A kapitalizmus fejlődése Oroszországban c. művében felhasználta és ugyanakkor bírálta Scserbinának a Voronyezsi kormányzóságban készült zemsztvo-statisztikáit, ami azután az egész szovjet korszakra meghatározta a tudós ^ historiográfiai értékelését. Galutvo 1917 és az 1980-as évek második fele között kronológiailag , és tematika szerint négy szakaszt különít el Scserbina megítélésében. Legjellemzőbbnek az orosz kapitalizmus szűken vett gazdasági elemzését, a narodnyik nézetektől az evolucionista liberalizmus felé történő elmozdulást, a zemsztvo-statisztika új ágainak (így a portaösszeírások, a költségvetési tételek és az egészségügyi helyzet elemzésének) kimunkálását és a közéletbeli szereplés hangsúlyainak változásait tartjuk. A tudós nézeteinek és gyakorlati tevékenységének dinamizmusát Galutvo levéltári források és publikált anyagok (pl. újságok, jegyzőkönyvek, oroszországi és emigrációbeli memoárok) alapján tárja elénk. Scserbina a fekete-tengeri katonai körzet egyik településén tekintélyes papi családban született. A kozák demokratikus normákon nevelkedett és a felvilágosodás eszméivel megismerkedett ifjú elítélte az erőszak minden formáját. Galutvo bemutatja, hogyan próbálta meg a fiatal Scserbina a gyakorlatban is érvényesíteni haladó agronómiai és szociális nézeteit. Lavrov narodnyik eszméiből csak a saját elképzeléséhez közelálló propagandát mint módszert fogadta el. A huszonéves ifjú következetesen kitartott a nép gazdálkodását és életkörülményeit javító, azt szervező munkával elősegítő álláspontja mellett. Scserbina reformista volt, noha 1874-től odesszai egyetemistaként és az ottani propagandista irányú forradalmi kör tagjaként kapcsolatba került a forradalmárokkal is. A Hromada (Közösség) nevű társaság a liberális ukrán értelmiség gyűjtőhelyévé vált. A kör intellektuális, erkölcsi, nemzeti és történeti elvei jobban megfeleltek Scserbinának mint a forradalmi narodnyikság, ráadásul a Kijevi Régiség (Kijevszkaja sztarina) c. folyóiratban publikálhatott elvbarátaival együtt. Az előzőekben említett (és a tanulmányban kifejtett egyéb) „felforgató tevékenység" nem kerülte el a rendőrség figyelmét. Letartóztatások, bírságok és végül száműzetés követték egymást az 1870-es évek második felében. Vologdai számkivetettségében Scserbina folytatta a zaporozsjei kozák szervezet (a Szecs) és a Kubány vidékének tanulmányozását, ideje nagy részében azonban az orosz faluközösséget elemezte. Noha hangoztatta országának a Nyugattól való elmaradottságát, kiemelte azt is, hogy nem a kapitalista tendenciák, hanem az obscsina felel meg az orosz falusi hagyományoknak, ami a haladó értelmiség segítségével „gyógyírként szolgálhat a bajokra" és „a harmonikus fejlődés garanciája lehet". Száműzetése után, 1884-ben kezdődött Scserbina életének legtermékenyebb, kb. húszéves szakasza. A Voronyezsi kormányzósági zemsztvo statisztikai részlegének vezetőjeként két nagy regionális munkálatot irányított: a központi fekete földű övezet és a sztyeppei körzet kirgiz (kazah) gazdaságaiban. A voronyezsi kérdőívek (a parasztporták munkaerő-tartalékairól és büdzsé-jellemzőikről) és az ezek alapján készült monográfiák mind az orosz, mind a külföldi statisztikai vizsgálódások közül kitűntek újszerű felfogásukkal. A kiterjedt kutatási anyagokat Scserbina periodikus összegző kötetekben jelentette meg. 1905-ig több mint 50 jelent meg, amelyek közül különösen az 1887. és az 1889. évi (146.0.) emelhető ki. A voronyezsi kormányzósági parasztporták költségvetési statisztikái alapján írta meg a primér források feldolgozási módjáról, az állami jövedelmek és a népjólét, ill. a társadalmi viszonyok és a paraszti szükségletek közötti kapcsolatokról szóló alapvető munkáit. A sztyeppei területekről, 1896 és 1903 közötti felmérései nyomán született tizenhárom kötetes művét a mai gazdaságtörténészek sem nélkülözhetik. Scserbinát többször kitüntették és tagjává választotta a Szabad Gazdasági és az Orosz Földrajzi Táraság.