Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Molnár; Miklós: Geschichte Ungarns (Ism.: Tokody Gyula) VI/1464

1464 TÖRTÉNETI IRODALOM beli problémái, amelyek a címtári tagolatlanság következményei. Bizonyos értelemben további kutatás után kiált a jelenség, hiányokat sejtet ill. túlhangsúlyozza a címtár „apolitikus" jellegét. A kötet névtára csak látszólag tűnik az első két rész után egyszerűnek. Hiszen pontosságában, részleteiben, egységes hivatal-, név- és dátumkezelésében megannyi csapdát rejteget, ha nem végezzük következetesen a mutatózást. A kutatás során így is ez a fejezet lesz az első, amit felüt az ember: az embert, a tisztségviselőt keressük korszakra, hivatalra, szolgálati éveire, funkciójára stb. lebontva. A Zala megye archontológiája, melynek címlapját gróf Althan Mihály János zalai főispánról 1790-ben készült olajfestmény reprodukciója díszíti, nemcsak azért érdemli meg a szakma figyelmét, mert az első ebben a műfajban. Szemléletében korszerű, adatfeltárásában rendkívül gazdag, informatív és megbízható, közlési módjában pedig akkor is példamutató, ha más megyék itt-ott igazítanának ezen a modellen. Bár ott tartanánk, hogy azokat egybe lehetne vetni a Zala Megyei Levéltár kivételes teljesítményével. Bariska István Miklós Molnár GESCHICHTE UNGARNS Von den Anfängen bis zur Gegenwart Reinhold Krämer Verlag, Hamburg 1999, 583 o. MAGYARORSZÁG TÖRTENETE A kezdetektől napjainkig Az 1918-ban Budapesten született szerző ismert magyar újságíróként választotta 1956-ot követően az emigrációt; mindmáig Svájcban él, nyugdíjba vonulása előtt hosszú ideig a genfi és a lausanne-i egyetem történész professzora volt, tudományos tevékenységének eredményességét számos monográfia és tanulmány dokumentálja. A Magyar Tudományos Akadémia 1995-ben külső tagjai közé választotta. 80. születésnapja alkalmából Angliában, illetve Svájcban egy-egy emlékkönyvet adtak ki tiszteletére, amelyekről Niederhauser Emil a Századok 2000/2. számában elismerő recenziót írt. A jelenlegi munka először 1996-ban Párizsban franciául jelent meg, a hamburgi német nyelvű bővített kiadás 1998-ig tárgyalja az eseményeket. Időrendi áttekintést, jegyzetapparátust és válogatott bibliográfiát is tartalmaz Függelékében. Molnár Miklós a lehető legnagyobb körültekintéssel tett eleget a könyve témájából és tudományos ismeretterjesztő jellegéből következő feladatának. Az egyes korszakok kiemelkedő magyar kutatóinak szakmunkáira megbízhatóan támaszkodott; könyve történetírásunk legfrissebb eredményeivel ismerteti meg a külföldi olvasókat, de egyéni értelmezésben. Kitűnik könnyen áttekinthető szerkesztésével és élvezetes előadásmódjával. A komplexitás követelményeinek szem előtt tartásával elegyíti a bonyolultabb politikai és társadalmi folyamatok leírását az életmód, a közgondolkodás, a művészetek, az irodalom és a tudományok eredményeinek rövid bemutatásával, ha a szűk terjedelem miatt e törekvése érvényesítésében nem is lehetett mindig és mindenben következetes. A történelmi fejlődés értelmezésében a szerző nem a társadalmi formációk egymásutániságában gondolkodik, hanem a legfejlettebb régiók által megvalósított, az idő előrehaladtával egyre magasabb szintre emelt modernizáció folyamatát tekinti a fejlődés mércéjének és meghatározó tényezőjének. Magyarország fejlettségi szintjét mindig az élenjáró országokkal való összehasonlításban méri és értelmezi. Nyitva marad azonban az a kérdés, hogy maga a kívülről jövő modernizáció milyen okokra vezethető vissza. A választ erre természetesen a modernizációs folyamatot előrevivő régiók gazdasági-társadalmi mozgásának elemzése adhatná meg, de a szerző ezt nem tartotta feladatának még rövid megjegyzések, utalások formájában sem. Az a kérdés is megválaszolatlan marad, hogy a modernizáció folyamatában a centrumon kívüli országok — köztük Magyarország — csupán paszszív-adaptáló szerepet töltöttek-e be, vagy továbbfejlesztő, nem utolsó sorban pedig közvetítő szerepre is képesek voltak-e. A magam részéről egyetértéssel konstatálom azt a könyvből kiolvasható — bár külön megfogalmazásra nem kerülő — álláspontot, amely szerint a modernizáció fogalmába a gazdasági, társadalmi és politikai struktúra mellett a szellemi-kulturális fejlettség is beleérthető,