Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Zala megye archontológiája (Ism.: Bariska István) VI/1459

TÖRTÉNETI IRODALOM 1459 orosz követeléseket, és ily módon elősegítsék a magyar gazdaság talpraállítását és megakadályozzák a kommunista gazdasági program megvalósítását. Mégsem lehetett elkerülni a súlyos viták kialakulását, melyek során mégiscsak felszínre került, hogy a felek között gyökeres nézetkülönbségek vannak a koalíciós együttműködés fenntartásának feltételeiről még akkor is, ha az angolszászok alapvetően elfogadták, hogy Magyarországon döntően a szovjet akarat érvényesülhet. A SZEB szovjet vezetése nem is igen rejtette véka alá, hogy a saját érdekszférájához tartozónak tekintett országban kész teljesen figyelmen kívül hagyni az angolszászok elképzeléseit. Ha kellett, Vorosilov, illetve Szviridov céljaiknak megfelelően félretájékoztatták kollégáikat, akik azokban az esetekben is tehetetlenek voltak, amikor rájöttek, hogy a szovjetek kijátsszák őket. A SZEB hatalmi mechanizmusa nem tette lehetővé, hogy érdemben befolyásolják a fejleményeket. így, amint a kötetből egyértelműen kiderül, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság a fegyverszüneti egyezmény szovjet értelmezés szerinti végrehajtását szolgálta, sőt, a Szovjetunió hatalmi politikájának exponense volt. A kötetben előforduló személyekről lábjegyzetek adnak tájékoztatást. Csak egy személy esetében — G. M. Puskin — maradt el a lábjegyzet. Egy alkalommal - a megszálló csapatok főparancsnokának azonosítása - nem az első előfordulási helyen szerepel a magyarázó jegyzet. Hasznos lett volna a gyakran szóbakerülő potsdami nyilatkozat német javakra vonatkozó részének magyarázata, mert megkönnyítette volna azoknak a hosszas vitáknak az értelmezését, amelyek ennek a rendelkezésnek a végrehajtása körül forogtak. A forrásközlés egyedülálló, hiszen ezen ismertetés szerzőjének tudomása szerint még egyetlen szovjet megszállás alatt állt ország ellenőrző bizottságának a jegyzőkönyvei sem láttak napvilágot. Hasznos forrásul szolgálhat a korszak magyar és nemzetközi vonatkozásait kutató hazai és külföldi szakembereknek egyaránt. Ebből a szempontból is helyes döntés volt az anyagot az eredeti angol nyelven nyilvánosságra hozni. Megfontolandónak tartanám viszont a forrásgyűjteményből kiválogatott legérdekesebb szemelvények magyarul történő közlését. Borhi László ZALA MEGYE ARCHONTOLÓGIÁJA 1138-2000 Zalai Gyűjtemény 50. Zala Megyei Levéltár. Zalaegerszeg, 2000. 524 o. Megtört a jég. Megjelent az ország első megyei archontológiája. Az érdem — a most már Sopronban működő Turbuly Évával egyetemben — a Zala Megyei Levéltár munkaközösségé, amely korszakokra osztva dolgozta fel a teendőket (Bilkei Irén: 1138-1596, Turbuly Éva: 1597-1750, Kapiller Imre: 1750-1810, Molnár András: 1810-1849, Halász Imre: 1849-1861, Foki Ibolya: 1861-1909, Káli Csaba: 1910-2000). A kötetet szerkesztő Molnár András rövid előszóban foglalta össze a szerkesztés alapelveit. Maga a kutatás még az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával indult 1988-1991 között, végül a Nemzeti Kulturális Alapprogram Levéltári Szakmai Kollégiuma, a Zala Megyei Közgyűlés és a Zala Megye Történelmi Emlékbizottsága finanszírozásában látott napvilágot. A munkálatok kezdete megélte a rendszerváltást, amely alapvető archontológiai eseménnyé is vált. De megélte a honfoglalás millecentenáriumát és az államalapítás millenniumát is, melyek viszont szemléleti alapot biztosíthattak a megye története több mint kilencedfélszáz esztendejének. Legalábbis Zala megye közigazgatása, önkormányzata, közigazgatási területének változásai, hivatalviselői, megyei és járási szintű hivatalszerkezete históriájának, mindenkori változásainak. Az archontológiának megvan a maga módszertana, noha van olyan nézet is, amely szerint ilyesmivel nem rendelkezik. Nálunk a megyei és járási szintű archontológiai feldolgozások mindez idáig hiányoztak. Ennélfogva alkalmazni kellett e segédtudományi ág — mások szerint a történettudományi segédletkészítés — eddig kialakult, általánosan elfogadott eljárásait. Ugyanakkor maguk a szerzők és közreadók is „szabályalkotók", de legalábbis mintaadók lettek. A kötet három részre oszlik. A „Zala megye közigazgatása a kezdetektől napjainkig" (9-235.) c. fejezet a legnagyobb. A lényegében közigazgatási, önkormányzati és hivataltörténeti fejezetet a „Zala megye tisztségviselőnek címtára 1138-2000" (237-369.) c. rész (a továbbiakban: címtár) alkotja, amelyet egy visszakereső, de az egyes nevekre archontológiai adatokat tartalmazó névtár: „Zala megye tisztviselőinek névtára 1138-2000" (271-501.) egészít ki. Ha valahol, akkor Zala esetében aztán valóban indokolt