Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Doc uments of the Meeting of the Allied Control Commission for Hungary (Ism.: Borhi László) VI/1456

TÖRTÉNETI IRODALOM 1457 ez a fegyverszüneti egyezmény értelmében a SZEB tagjainak kötelessége lett volna. Szviridov tábornok azzal hárította el a felvetést, hogy erre a SZEB statutuma nem ad lehetőséget. Ugyanakkor a magyar belpolitikai fejleményekre a britek, illetve az amerikaiak képviselői szigorúan csak olyan esetekben reflektáltak, amikor azok jogilag érintették a SZEB hatáskörét. Ezek közé tartozott az 1945-ös nemzetgyűlési választások kérdése. Ekkor Key tábornok felvetette, igaz-e, hogy a szovjet hatóságok a választások mielőbbi megtartására utasították a magyar kormányt. Vorosilov annyira felháborodott a felvetésen, hogy a kérdés lefordítását sem engedélyezte. Tagadta, hogy a választásról bármilyen információja lenne, ami nem felelt meg a tényeknek. Legközelebb csak jóval később, 1946 nyarán került sor belpolitikai kérdés megvitatására. Ezúttal Szviridov tábornoknak az a levele került terítékre, amelyben a fegyverszünet XV cikkelye értelmében utasította a magyar kormányt a „fasiszta szervezetek feloszlatására". A nyugati tiltakozás alapjául két dolog szolgált. Egyrészt, a levél elküldése előtt a tábornok nem konzultált a brit illetve az amerikai képviselőkkel, holott erre kötelezte volna a SZEB alapokmánya. Másrészt Szviridov korábban, a bizottság április 23.-Í ülésén úgy nyilatkozott, hogy a XV cikkely által "említett összes szervezet felszámolásra került," másszóval ezt a rendelkezést Magyarország már teljesítette. A Vorosilov távollétében elnöklő Szviridov két állítással védekezett. Egyrészt azt állította, hogy korábbi nyilatkozata arra vonatkozott, hogy a magyar kormánynak szándékában áll a kérdéses cikkely teljesítése, a "fasiszta szervezetek felszámolása folyamatban van". Legalábbis az itt közölt angol nyelvű szöveg szerint Szviridov valójában kész tényként említette a XV cikkely végrehajtását. Érdekes, többször alkalmazott érveléssel hárította el a nyugati tiltakozás alapjául szolgáló másik állítást, miszerint nem tett eleget a konzultáció kötelezettségének. Azzal, hogy a "fasiszta szervezetek" likvidálására vonatkozó utasítást tartalmazó levél a szovjet Főparancsnokságtól ered, ő csak továbbította a levelet magyar kormánynak. Ezért az eset nem tartozik a SZEB kompetenciájába, tehát konzultációra nem volt szükség. Az angolszász képviselők kénytelenek voltak beérni az alapszabály önkényes értelmezését tanúsító magyarázattal. A Magyar Közösséggel kapcsolatos összeesküvés kapcsán csak azt a kérdést tették fel Szviridovnak, hogy van-e információja az eljárásról, illetve tájékoztatást kértek "ennek a Mr. Kovács Bélának" az ügyéről. Szviridov a tényeket elferdítve azt állította, hogy ő is csak a sajtóból szerzi értesüléseit, akárcsak angolszász kollégái. Nagy Ferenc lemondása után minden valószínűség szerint volt egy megbeszélés, melynek a jegyzőkönyve nem szerepel az iratok között. Jelentőségénél fogva azonban az egy későbbi ülésen újból szóba került. Ez alkalommal sokkal erőteljesebb volt a szovjetekre nehezedő angolszász nyomás, de újból kiderült, hogy a megfelelő hatalmi mechanizmus hiányában a hatékony beavatkozásra, az események megváltoztatására nincsen mód. Edgecumbe ι brit képviselő számon kérte szovjet kollégájától azt a levelet, amelyet Szviridov a magyar kormánynak átadott, azaz Kovács Béla vallomásának (meghamisított) jegyzőkönyvét, melynek nyomán a magyar miniszterelnök lemondott. Hivatkozott arra, hogy Nagy Ferenc mellett lemondott Gyöngyösi János külügyminiszter is, a parlamentnek pedig Varga Béla helyett új elnöke van. Mindez pedig olyan mértékű változás a magyar kormányban, hogy az már a SZEB hatáskörébe tartozik, melynek feladata bebiztosítani, hogy a magyar kormány teljesítse a fegyverszünetet. Emlékeztetett rá, a SZEB szabálya szerint az angolszász tagoknak joguk van minden olyan jelentés, információ és más irat kézhez vételéhez, amely érdeklődésükre tarthat számot, az elnöknek pedig nincs joga meghatározni, hogy milyen ügyek tarthatnak számot a nyugati missziók érdeklődésére. Amerikai részről Nagy Ferenc lemondásának körülményeit Weems tábornok a magyar belügyekbe való „durva beavatkozásként" jellemezte. Szviridov ismét azzal hárította el SZEB működésének megszegésére vonatkozó vádat, hogy a szovjet Főparancsnokság utasítását közvetítette, azaz csak „közbenjáróként" járt el az ügyben. Emiatt szerinte a bizottság illetékessége nem állt fenn. Tagadta továbbá — ismét a valóság meghamisításával, '— hogy a szovjet hatóságok befolyása eredményeként mondott le Nagy Ferenc. Edgecumbe brit képviselő nem tehetett mást, mint azzal lezárni a vitát, hogy „kénytelenek vagyunk megegyezni abban, hogy álláspontjaink nem találkoznak." A belpolitika alakulásánál jobban érintették a SZEB angolszász képviselőinek komptenciáját azok a kérdések, amelyek a fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának konkrét pontjaira, illetve a szervezet működésére vonatkoztak. Az ide vonatkozó viták értékes új adatokkal szolgálnak a Szovjetunió magyarországi politikáját, illetve Magyarország nemzetközi helyzetét illetően. Ezek közé tartozott a volt német tulajdonoknak a Szovjetunió számára való átadása. Egyrészt azért, mert gyakran olyan vállalatokat is megkapott a Szovjetunió, melyekben amerikai vagy brit tulajdonhányad is volt, mint például a Ford, a Tungsram vagy a Singer Varrógép. Kényesen érintette a nyugati hatalmakat, hogy a SZEB szovjet vezetése zárt területnek tekintette Magyarországot és nagy ne-