Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349

A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1403 harmincadokat, tehát a kereskedelem hasznának egy részét is a védelmi célokra fordították. Ha ehhez még hozzá számítjuk a legnagyobb tételként kimutatható tizedeket, amelyeket szinte az ország egész területén a végvárak ellátására béreltek és szedtek be (a magánbirtokokon is), és szintén az ország mezővárosi és falusi lakosai, tehát az ország népességének döntő hányada fizette, akkor megállapíthatjuk, hogy alig akadt a királyi Magyarországnak olyan területe, és társadalmi rétege (a nemességet leszámítva), amely ne járult volna hozzá a török elleni védelemhez. A fentiek alapján véleményem szerint a magyar történelem 16-17. századi időszakát joggal tekinthetjük akár a „hadigazdálkodás" két évszázadának is, hiszen soha előtte nem állomásozott ekkora, mintegy 20.000 főnyi katonaság állandóan az ország területén. Ezt a nagy létszámú katonaságot önmagában a külföldi segélyekből nem lehetett finanszírozni, ezért támaszkodtak a különböző állami, vagy állami kezelésben lévő központi és helyi bevételekre is (dika, harmincad, tized, uradalmi bevételek), amelyek adminisztrálásában a végvárak uradalmainak döntő jelentőségük volt.