Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bodnár Erzsébet: A krími háború (1853-1856) Előzmények és diplomáciai csatározások I/135
138 BODNÁR ERZSÉBET támogatását élvezte. A kettős nyomás hatására a törökök meghátráltak, s kivonultak Montenegróból.9 A keleti kérdés rendezésében sok függött attól, miként foglal állást Anglia. I. Miklós úgy vélte, az angol-orosz kapcsolatok a lehető legjobban alakulnak. A cár elégedett volt 1844-es angliai látogatásával. A brit vezető politikusokkal és Viktória királynővel folytatott megbeszéléseit eredményesnek ítélte, a keleti kérdést illetően sem talált ellenzőkre. Igaz, 1848 és 1849 folyamán két jelentősebb incidensre került sor, de lényegesen egyik sem hatott ki az angol-orosz kapcsolatokra.1 0 Az angol belpolitikai változások is igen kedvezően alakultak, 1852-ben az idős konzervatív George Aberdeen került a kormány élére, aki nem szerette III. Napóleont, viszont az orosz cárról, akivel 1844-es angliai útja során találkozott és megbeszéléseket folytatott, jó véleménnyel volt. Továbbá az is kedvező volt, hogy a külügyek éléről Palmerston a belügyek vezetésére került. A cár cselekvésre szánta el magát. 1853. január 9-én I. Miklós a sógornője, Jelena Pavlovna estélyén találkozott az angol követtel, Sire Hamilton Seymourral és arról tárgyaltak, hogy miként lehetne felosztani a szultán birodalmát. Januárban és februárban még néhányszor folytattak megbeszéléseket. I. Miklós az angol követ előtt kifejtette, hogy Törökország, „a beteg ember" haldoklik, és Oroszország, valamint Anglia vállalja fel azt a feladatot, hogy „a beteg ember" hagyatékát felossza. „Önökkel, mint barát és mint gentleman szeretnék tárgyalni. Ha meg tudunk egyezni, én és Anglia, mások számomra nem fontosak, nem lényeges mit fognak csinálni."11 A keleti kérdésben I. Miklósnak saját elképzelése volt, konkrét terve. A dunai fejedelemségekben jelentős volt az orosz befolyás, látszat-függetlenségüket azonban megtartották. Az orosz kormányzat ilyen viszonyokat kívánt bevezetni Szerbiában és Bulgáriában is. „Ami Egyiptomot illeti, teljes mértékben megértem az angol érdekeket, ez a terület Anglia számára fontos. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, ha végbe megy az Oszmán Birodalom felosztása, Angliáé legyen Egyiptom, ezt nem ellenzem! Ugyanez a véleményem Kréta szigetével kapcsolatban is."1 2 - mondta az angol követnek I. Miklós. A cár már korábban is jó néhányszor hasonló véleményt nyilvánított ki a keleti kérdésben, 1833-ban Münchengrätzben, 1844-ben Londonban, 1853-ban Szentpétervárott. Az orosz uralkodó rögeszméje az volt, hogy támadják meg és osszák fel az Oszmán Birodalmat. A korábbi orosz uralkodók elképzeléseivel szemben már nem akart egyedüli orosz jelenlétet a Balkánon és a Közel-Keleten, hanem osztozni akart más nagyhatalmakkal, mindenképpen Angliával. Azonban az angolok az elképzeléseit nem fogadták lelkesen. A külpolitika színterén győzelmekhez szokott I. Miklós uralma végére öntelt és realitást nélkülöző uralkodóvá vált. Külpolitikája elvesztette korábbi kiszámítottságát és óvatosságát. Hibázott Anglia helyzetének megítélésében 9 Goldfrank, David M.: i. m. 120-123. l0Jelavich, Barbara: A Balkán története I., Budapest, 1996. 250. - Isztorija vnyesnyej polityiki, 367. Az angol-orosz ellentétet a Török Birodalomba menekült magyar és lengyel emigránsok kiadatásának, valamint egy görög származású angol kereskedőnek az ügye váltotta ki. 11 Tarie, Je. V: i. m. t. 1. 110-111. 12 Uo.: 112.
