Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1393 Az uradalmak működési — modern szóval élve „rezsi" — költségeire is vannak adataink, amely működési költségek az uradalom személyzetének fizetését, a számukra kiosztott élelem értékét és a jövedelem behajtás költségeit foglalják magukba (6. diagramm). A működési költségek a bruttó bevételek 30-40%-át tették ki, ami igazából nem tekinthető túlzottnak, tudjuk, hogy más hivatalok sokkal nagyobb működési költségekkel dolgoztak mint aζ uradalmak, sőt, a magánföldesúri uradalmakra vonatkozó kutatások alapján megállapítható, hogy azok működési költségeivel összevetve a kamarai birtokok alacsonyabb „rezsivel" működtek. Ennek magyarázata azonban nem feltétlenül a jobb kamarai birtokigazgatásban rejlik, hanem a bevételek viszonylag jelentősebb voltában, a kamarai birtokok nagyobb összegeket adminisztráltak, mint a legtöbb magánföldesúri uradalom, ennek oka a bevételek szerkezetében rejlik. A fenti adatok jól érzékeltetik a kamarai uradalmak jelentőségét országos szinten. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az uradalmi bevételek jelentős része nem készpénzben, hanem terményben folyt be, így az átváltási bizonytalanságok miatt a fentebb kimutatott uradalmi bevételek az ország összjövedelme tekintetében csupán „elméleti" hányadot képeztek. A korszakra általában jellemző készpénzhiány miatt valójában nem vonható kétségbe a harmincadok és a bánya- és pénzverőkamarák döntő fontossága, hiszen ezek a hivatalok az uradalmakkal szemben készpénzt szolgáltattak. Az uradalmi bevételek valójában éppen a helyben felhalmozott és így a helyszínen felhasználható terménybevételeik miatt bírtak kiemelkedő jelentősséggel. A bevételek és kiadások szerkezete Az uradalmak bevételeinek értékelésénél négy felső-magyarországi uradalom: Szatmár, Tokaj, Sárospatak, Eger, míg két alsó-magyarországi birtok: Trencsén és Komárom gazdálkodására vonatkozó adatokat dolgoztam fel.12 5 Az uradalmak bevételeit alapjában véve a (1) földesúri jogon befolyt jövedelmek, (2) a kamarai szubvenciók, (3) a várhoz rendelt tizedek, (4) illetve egyéb jövedelmek biztosították. (1) A földesúri jövedelmek típusai igen széles skálán mozogtak. Készpénzbevétel elsősorban a jobbágyok cenzusából adódott, amelynek összege területtől és teleknagyságtól függően jelentős mértékben ingadozott (pl. 25 dénártól 5 Ft-ig). Emellett készpénzbevételt jelentett a malmok után szedett cenzus, a révek, vámok jövedelme, valamint a bírságpénz is. Több birtokon a jobbágyok megválthatták tized- és kilenced szolgáltatásaikat, valamint a földesúrnak adandó ajándékokat is (bárányt, sertést, szárnyast, sajtot, tojást stb.). A legjelentősebb földesúri kész-125 Az uradalmak gazdálkodására vonatkozó diagrammok és adatsorok forrásai: Sárospatak (1569-70): N. Kiss /.: Uradalmi gazdálkodás i. m. 15-29.; Szatmár (1572-73): MOL Ε 554 Városi és kam. ir. 1711. t. sz.; Eger (1594-95): Sugári.: Az egri vár 1594/95. évi számadása i. m (1975) 11-37., (1977) 5-17.; Komárom (1553-54): ÖStA HKA VUG RN 35.; Trencsén (1549-54): Kenyeres /.: Egy nagybirtok igazgatása i. m. 127-141.
