Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
1374 KENYERES ISTVÁN Seged utódja, Tahy Ferenc kinevezését a vár kapitányi és udvarbírói posztjára kapta (capitaneus et provisor).74 Utasításának nagyobbik része vonatkozik az udvarbírói feladatkörre, ekkor provisor-nak nevezik, míg a katonai vonatkozású pontokban a capitaneus megnevezés szerepel. Az udvarbírói feladatkörre vonatkozó passzusok inkább csak általános megfogalmazásokat tartalmaznak: a várbirtok kormányzása során tartózkodjon az alattvalók elnyomásától, a kettős adózású területeken a földesúri és állami adóknak csak a felét szedje be, ügyeljen a majorsági gazdálkodásra, előírja számadások vezetését, inventárium és összeírás készítését. Szervezeti kérdéseket illetően úgy rendelkezett az uralkodó, miszerint rajta kívül — csakúgy mint Egerben — egy másik kapitány vagy várnagy (capitaneus seu castellanus) a társa, akinek nincs beleszólása a vár gazdasági ügyeibe. A várnagy-provizornak (prefektus) két helyettese van, egy alvárnagy (vicecastellanus) és egy aludvarbíró vagy számvevő (viceprovisor seu rationista). Az előbbi a katonai, míg az utóbbi a gazdasági ügyekben jár el helyettesként.7 5 A másik várnagy-kapitány (castellanus et capitaneus) Kosár Mihály lett, akinek az utasításában7® meghagyták, hogy ugyan minden, a vár védelmét érintő kérdésben Tahy társa, azonban a birtokigazgatás kizárólag a provizorra, azaz Tahyra tartozik. A két-kapitányos rendszer a legtöbb helyen a gyakorlatban sok problémát okozott, így történt ez Szigeten is. Kosár várnagy ugyanis a kamaránál sérelmezte, hogy Tahy, a prefektus minden jövedelmet a maga számára foglal le, vele nem osztozkodik. A kamara azonban Tahynak adott igazat, miszerint neki utasítása szerint joga a birtok jövedelmei felett egyedül rendelkezni. Nem lehet kétséges, hogy Tahy, a nagy vagyonú és befolyású főúr miképpen viszonyult a csak papíron és ott is korlátozott mértékben vele egyenrangú Kosárhoz. A két poszt közötti viszonyt jól mutatják a fizetésekben és személyi kondíciókban meglévő különbségek is: Tahy 200 magyar Ft évi fizetést, aludvarbíró vagy számvevő tartására 25 Ft-ot, kémekre 50 Ft-ot kapott, valamint ellátmányt a maga, alvárnagya, tüzére számára, ezenkívül 20 lovast tarthatott a maga számára, ebből tízet praebendán (tehát az uradalomból származó pénzen és természetbeli ellátmányon), tízet pedig ellátmány nélkül, havi 3 Ft-os zsoldon. Ezzel szemben Kosár csak 100 Ft fizetést kapott és 10 lovas tartására kapott pénzt. Az 1551. április szigeti vizsgálat eredményeként — amely több visszáságra is fényt derített — a kamara azt javasolta, hogy feltétlenül szükséges lenne egy ellenőr (contrascriba) kirendelése Tahy mellé.7 7 Hogy ezen intézkedések nyomán mikor történt meg az ellenőr kinevezése Szigetre, nem tudjuk, azonban amikor Tahy-t 1553-ban az uralkodó dunántúli udvarbírót (provisor et rationista) alkalmazhasson. Ferdinánd a Magyar Kamarának, ill. a Helytartótanácsnak, Prága, 1549. október 7. ÖStA H KA GB Ung. Bd. 386. fol. 307-309. 74 Tachy Ferenc szigeti kapitány és provizor utasítása 1550. március 18-én kelt. MOL Ε 136 Div. instr. 1. köt. fol. 144-148. 75 Eger esetében már utaltam rá, hogy a királyi ellenőrön kívül működött még egy számvevő is, aki nem ellenőrzési funkciót látott el, hanem a várnagy-provizor munkáját, annak beosztottjaként tehermentesítette. A számvevő aludvarbírói működését a szigetvári megnevezés (uicepromsor seu rationista) is alátámasztja. 76 MOL Ε 136 Div. instr. 1. köt. fol. 154-157. 77 A Magyar Kamara levelei I. Ferdinándnak, 1550. április 2. és május 8. MOL Ε 15 Exp. cam. 1. es. fol. 293. és fol. 355., 363.
