Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349

A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1353 Schwendi hadjárata során jelentős felső-magyarországi birtokokkal gyarapodott a kincstár (pl. Szatmár, Tokaj).1 6 Ezeket a birtokokat átvételük után nem adományozták el újból, hanem meg­szervezték igazgatásukat, a várak újjáépítésébe, illetve megerősítésébe kezdtek, nagy létszámú zsoldos katonaságot rendeltek védelmükre és egyúttal hozzáláttak a területi kamarai/állami hatalom kiterjesztéséhez: azaz az uradalmak rendbeté­teléhez, az azokhoz tartozó birtokrészek visszaszerzéséhez, illetve a török által fenyegetett és földesuruk által elhagyott magán-, illetve egyházi birtokok állami és földesúri adóztatásához. Ezeket a birtokokat a királyi magánuradalmakkal szemben állami, azaz kincstári uradalmaknak tekinthetjük. A királyi magánuradalmak jelentős mértékű gyarapodása a Mária királyné­val történt egyesség révén ment végbe, amikor 1548-ban az özvegy királyné átadta igen tekintélyes hasznot hozó magyarországi javait Ferdinánd királynak. Ekkor került Magyaróvár, Zólyom, Végles, és az alsó-magyarországi bányavárosok, a Kör­möcbányái és Selmecbányái Kamara a Habsburg uralkodó kezébe.1 7 Ezen birto­kok esetében azonban nem a Magyar Kamara lett illetékes, hanem az újonnan megszerzett javakat az Alsó-ausztriai Kamara igazgatása alá rendelték. Ennek oka a birtokok eltérő Jogállása" lehetett. Mária királyné egykori javai (különösen Magyaróvár és Zólyom) valamint az egykoron a budai udvarbíró által kezelt királyi uradalom, Komárom — a for­rások alapján úgy tűnik — külön kategóriát képeztek, ezeket tekinthetjük az 16 A kérdéskörre általában ld.: Szekfű Gy.: Magyar történet i. m. 119.; Szegő P: Végváraink szervezete i. m. 32-33. Eger átvételére ld. Sugár István: Miként jutott az egri püspöki vár Habsburg Ferdinánd kezébe? = Agria 27-28. (1991-1992) 181-206. Gyula átvételére: Scherer Ferenc: Gyula város története. 1. köt. A földesúri város. [Budapesti 1938. 100. skk.; Veress Endre: Gyula város oklevéltára, 1313-1800. Budapest, 1938. 185-186. (No. 247., No. 248.); Kanizsa átvételére ld. Müller Veronika: Thury György. Zalaegerszeg, [1973.] 35-37.; Vándor László: Kanizsa története a honfogla­lástól a város török alóli felszabadulásáig. In: Nagykanizsa. Városi monográfia 1. köt. Nagykanizsa, 1994. 299-300. Az 1549-es felvidéki hadjáratra Id. Bernardo de Áldana magyarországi hadjárata [1548-1552], Közreadja: Szakály Ferenc/Fordította: Scholz László. Budapest, 1986.; újabban: Korpás Zoltán: Egy spanyol zsoldosvezér levelei a XVI. század közepén vívott magyarországi háborúkról. = Fons 6. (1999) 1-2. sz. 3-129. Tokaj, Szerencs, Szentmárton, Erdőd és Kővár a Drágffy-család kihal­tával szálltak a kincstárra. Szatmár és Németi korábban Szapolyai birtokai voltak, aki a Báthoriak­nak adományozta. Ezek a birtokok csak Schwendi 1565/66-os hadjárata során kerültek ténylegesen hosszabb időre Habsburg kézre. Szatmárért és Németiért cserébe az immáron lengyel királlyá vá­lasztott Báthori Istvánt a Schwendi által Szatmárhoz csatolt nagybányai uradalommal kárpótolták 1585-ben. Acsády 1.: A pozsonyi és szepesi kamarák i. m. 27-28.; Fodor F: Szatmárvár i. m. 97-98. Schwendi 1565/66-os hadjáratára ld.: Pálffy G.: A felső-magyarországi főkapitányság i. m. 113-115. Nagybánya átadására ld. ÖStA HKA Vermischte Ungarische Gegenstände (VUG) RN 12. fol. 1393-1469., RN 45B Fase. 6. No. 171. fol. 1-325.; Hoffinanz Ungarn (HFU) RN 48. Konv. 1585. Juni. fol. 151-157., RN 49 Konv. 1586. Jan. fol. 42. RN 50 Konv. 1586. Sept. fol. 23-43. 17 Mária királyné birtokainak átadására ld. Heiß, Gernot: Die ungarischen, böhmischen und österreichischen Besitzungen der Königin Maria (1505-1558) und ihre Verwaltung. = Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs (MÖStA) 27. (1974) 96-100. Mária királyné ténylegesen csak az Alsó-Magyarországon lévő birtokait tartotta kezében, a felső-magyarországi birtokai és javai (Mun­kács, Diósgyőr, Huszt, máramarosi sókamara stb.) tartósan Szapolyai, illetve hívei kezére kerültek. Ezeket az uradalmakat 1541 után sem sikerült ténylegesen birtokba vennie, csupán Munkács vára után kapott zálogösszeget, majd az augsburgi megegyezés értelmében a többi magyarországi javaival egyetemben ezekről is lemondott bátyja, I. Ferdinánd javára. A fenti birtokokra részletesen ld. Heiß, G.: i. m. Zweiter Teil. = MÖStA 29. (1976). 52-121.

Next

/
Thumbnails
Contents