Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1351 Annak ellenére, hogy a végváraknak a hódoltságbeli adóztatásban játszott jelentősségét Szakály Ferenc műveiben páratlan adatgazdasággal mutatta be1 0 , a végvárak gazdálkodásának egésze és a hódoltsági birtokigazgatási, adóztatási szerepük összefüggései nem tisztázottak, ugyanez vonatkozik a korszakban fontos szerepet játszó officiolátusok intézményére is.1 1 A várbirtokok típusai Tulajdonjogi megközelítés alapján a királyi Magyarországon egy uradalom vagy magánkézben, vagy egyházi, vagy pedig királyi tulajdonban volt. Amennyiben királyi tulajdonú birtokról volt szó, akkor az uralkodó valamelyik pénzügyigazgatási szerve, azaz kamarája kezelte a birtokot, de mind a magánfoldesúri, mind pedig az egyházi birtokoknál is előfordult, hogy szintén a kamarák vették kezelésbe. Ez főképpen egyházi birtokok esetében volt gyakori, főként akkor fordult elő, ha az adott egyházi méltóság nem volt betöltve, így az uralkodó fenntartotta a jogot arra, hogy ezen üresedésben lévő (ún. vákáns) birtokok jövedelmét az állam hasznára lefoglalja. Magánfoldesúri birtokok esetében pedig elsősorban örökösödési ügyek esetén, vagy felségárulási pereknél fordult elő, hogy a kamarák hosszabb-rövidebb időre átvették a birtokok irányítását. Jelen tanulmány csak a kamarai kezelésben levő birtokokat vizsgálja és ebbe a kategóriába nem csak a királyi tulajdonban, hanem a királyi, azaz kamarai kezelésben lévő birtokok is beletartoznak, ezek közül is elsősorban azok képezik vizsgálatunk tárgyát, amelyek központjai egyúttal végvárak is voltak.1 2 századi magánbirtokok igazgatására ld. a Domanovszky Sándor szerkesztette Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez c. sorozat vonatkozó köteteit, illetve Bán Péter: A nyugat-dunántúli Batthyány-uradalmak birtokigazgatási rendszere a XVII. század első felében. = AtSz 19. (1977) 24-71.; Uő.: A nagybirtok igazgatásának modernizációja Magyarországon a XVII-XVIII. században. = Archívum Supplementum, 1993. 29-42., XVIII. századi birtokigazgatásra általában ld. Kállay István·. A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711-1848. Budapest, 1980.; Dóka Klára: Egyházi birtokok Magyarországon a 18-19. században. Budapest, 1997. /METEM Könyvek 19./ 10 Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Budapest, 1981. 60-98., Uő.: Magyar intézmények a török hódoltságban. Budapest, 1997. /Társadalom- és művészettörténeti tanulmányok 21./. 92-106.; újabban: Pálffy Géza: Elképzelések a török hódoltság elpusztításáról a 16-17. században. (A Habsburg Birodalom magyarországi hadszínterének néhány főbb sajátosságáról). In: „quasi liber et pictura". Régészeti, írott és képi források a múlt rekonstruálásában. Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 70. születésnapjára. Szerk. : Laszlovszky József. Várható megjelenés: Budapest, 2000. 11 Szegő Pál: Végváraink szervezete i. m. 289-291. Vö. újabban: Oborni Teréz: Várkapitányi és officiálisi utasítások a 16. századi Érsekújvárból. In: Unger Mátyás emlékkönyv. Szerk.: E. Kovács Péter—Kalmár János—V Molnár László. Budapest, 1991. 99-108.; Sugár István.: Az egri vár officiolátusi rendszere 1548-1563. = Agria 31-32. (1995-1996) 107-133.; Szakály F.: Magyar intézmények i. m. 94-102. 12 A magánkézben lévő, ugyanakkor időszakosan a végvárrendszer elemeiként funkcionáló várak és uradalmaik igazgatásának és gazdálkodásának kutatása elsősorban módszertanilag különül el a kamarai birtokokétól, mivel fő forrásuk a családi levéltárak anyagai. Mivel az uradalomtörténeti vizsgálatok főként a magánfoldesúri birtokokra vonatkoztak, ezen a területen már számos, elsősorban gazdaság- és társadalomtörténeti feldolgozás látott napvilágot, különösen a dunántúli Nádasdy-, Batthyány- és Esterházy-uradalmak esetében. Vö. 6. és 13. jgyz-ben idézett művek.
