Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1327 vagy Andrea Scalimoli da Castellanát, akiknek Itáliában könyveik jelentek meg, és akik minden bizonnyal érdekes szellemi partnerei lehettek a nemesuraknak. Giuseppe da Capua konventuális ferences a nyitrai rendi főiskola tanára volt, 1637-ben Nagyszombatból arról számolt be a Hitterjesztés Szent Kongregációja bíborosainak, hogy írásban katekizál egy evangélikus nemesurat, aki megígérte, hogy megtér, ha az olasz szerzetes meggyőzi a kétségeiről. Egy másik „fő eretnek" pedig írásban adott neki 60 érvet az oltáriszentség ellen, erre most vitairatot készít.28 A művelt olaszok zenéjükkel is emelték a magyar nemesurak udvarának fényét, így is szórakoztatták őket. Andrea Castellana misszionárius 1640-ben Melith György szatmári kapitány udvarában megtérített egy, a földesúr szolgálatában álló lutheránus trombitást, talán együtt zenéltek.2 9 Ugyancsak Melith György szatmári udvarában működött egy másik olasz konventuális ferences, Pietro Cima da Conegliano: a latin nyelvű hitviták és prédikációk melllett énekkel is térített.30 Angelini dalla Serra de Conti konventuális ferences misszionárius pedig a felsőmagyarországi katolikusok egyik legfőbb főúri támogatója, Homonnai Drugeth János gróf udvarában „néhány zenei dolog" miatt veszett össze a gróf titkárával, azaz az itáliai misszionáriusra az udvar zenei életében is fontos, bár közelebbről nem ismert szerep hárult. A misszionáriusok azonban maguk is érezték, hogy az egy-egy főúr pártfogó oltalmában eltöltött idő óhatatlanul házikáplánkodássá fajul, és így eltér az eredetileg vállalt feladatuktól. Ezért is hangsúlyozták ki gyakran szenvedélyes hangon a Hitteijesztés Szent Kongregációjának írt leveleikben, hogy amikor a főurak udvaraiban élnek, prédikálnak, vitáznak, akkor sokakat megtéríthetnek, ami minden bizonnyal igaz is volt. Az olasz misszionáriusok gyakran írtak arról, hogy a magyarországi misszió valójában házikáplánkodás egyik vagy másik földesúr udvarában. Erre azonban nem akkor döbbentek rá, amikor az arisztokraták vendégszeretetét élvezték, hanem amikor már csalódottan elhagyták a magyarországi missziót, és meg akarták indokolni, hogy miért nincs értelme annak, hogy itt maradjanak - vagy pedig egymásról írták meg, hogy a társuk hittérítés helyett bizony udvari papként él. Alessandro della Croce olasz ferences misszionáriusról a társa, Crisostomo Klus írta meg 1644-ben, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem támadásakor, hogy a háborús veszedelmek közt elhagyja a missziót, mert a „nemesuraknál akarja meghúzni magát."31 Angelo Petricca da Sonnino arról számolt be, hogy misszionáriustársa, Francesco Antonio da San Felice Csáky László gróf környezetében él, azt remélve, hogy a gróf segítségével eljut Erdélybe. Sonnino szerint azonban valójában Csákynak „csak házikáplánra van szüksége, aki mulattatja, mert a lakomái után mindig az eretnekekkel vitázik". San Felice így csak elvesztegette az idejét, de egy eretneket sem térített meg, írta Sonnino.32 28 _<\pF SOCG Vol. 79. Fol. 191. Tóth István György: Könyv és misszionárius a 17. századi Magyarországon és Erdélyben. In: Berlász Jenő Emlékkönyv. Szerk.: Buza János. Bp. 2001. 419-455. ' 2 9 APF SOCG Vol. 82. Fol. 2/r-v. Vol. 83. Fol. 226/r-v. 30 APF SOCG Vol. 82. Fol. 161. MOL Zichy család levéltára Ρ 707. Missiles No. 3681. 7539. 31 APF SOCG Vol. 43. Fol. 288. 32 APF SOCG Vol. 16. Fol. 262.
