Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313

OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1319 ki, Kisvárdát. (A misszionárius tehát természetesnek tartotta, hogy a misszió helyét a katolikus földesurak határozzák meg, és alighanem azt is joggal feltételezhetjük, hogy a missziót főként azért költöztették el, mert a számára Bogdányi Gábor katolikus nemesúr nem tudott akkora támogatást biztosítani, mint Kisvárda sokkal gazdagabb földesurai.) Kisvárdát Esterházy Miklós nádor fiai: Esterházy László, Pál és Ferenc grófok, továbbá Briberi Melith Péter és György, valamint Nyáry Zsigmond és Gersei Pethő István együttesen birtokolták, és együtt is voltak az olasz obszervánsok missziójának védnökei. Ezen földesurak segítségével Kisvárdán valóban sokkal méltóbb helyet, egy 18 szobás kolostort és mellé templomot építettek a misszió számára. Az olasz misszionáriusok nagy szerencséjére tehát, Kisvárda nagyszámú földesurai nemcsak mind katolikusok voltak, de valamennyien vallásuk gyakorlásában igen buzgók, sőt mind a missziók lelkes támogatói. Bár a mezőváros valamennyi földesura a pápa vallását követte, az olasz misszionáriusok minden bizonnyal még így sem könnyen alkalmazkodtak a négy főúri család eltérő igényeihez.9 Más volt a helyzet Varannó Zemplén megyei mezőváros esetében, ahol — a Nagymagyaron megismert helyzethez sokban hasonlóan — katolikusok, evangélikusok és reformátusok egyaránt laktak. Varannón a konventuális ferenceseknek a középkorban kolostoruk állt, amely a 17. században már elég romos állapotban volt, az ehhez a kolostorhoz tartozó templom visszaszerzése az olasz misszonáriusok egyik legfontosabb — bár végül meghiúsult — célja volt. Az 1630-as években a Magyarországon térítő olasz konventuális ferences misszionáriusok sűrűn tárgyaltak a katolikus főurakkal a varannói kolostor viszszaszerzéséről és gyakran írtak erről Rómába is. A mezővárosban két templom volt, a városi plébániatemplom az evangélikusok, a ferencesek egykori kolostorának temploma pedig a reformátusok kezén. A katolikus misszionáriusok úgy tudták, hogy ekkor mindössze öt (!) kálvinista és kevés lutheránus élt Varannón, ahol a többség a katolikus vallást követte, és ezért a „mezővárosi nemesek" (signori oppidani) sürgették a templom visszaadását. A ferencesek megjelenésével a helyi reformátusok közt „nagy félelem" támadt, az „elfajzott prédikátorok" minden mozdíthatót elvittek a templomból, panaszkodtak a misszionáriusok, sőt már-már „valamiféle lázadástól" kellett tartani. A két protestáns felekezet közti feszültségekre utal, hogy több katolikus misszionárius arról is írt: az evangélikusok nagyon örülnének annak, ha a ferencesek elvennék a reformátusoktól a templomot. Az olasz misszionáriusok a császártól vártak rendeletet a templom elvételére. Varannó egyik földesura a felső-magyarországi katolikus hittérítés egyik legbuzgóbb támogatója, Homonnai Drugeth János országbíró volt, aki a közelben már több templomot erővel tisztított meg az „eretnek mételytől". Éppen ezért azonban a katolikus arisztokrata nem akarta túlfeszíteni a húrt, hanem az egykori varannói kolostortemplomról kijelentette, hogy „az nem is templom, csak puszta falak," amelyet ráadásul temetkezőhelynek használnak a helybeliek. 9 APF SOCG Vol. 218. Fol. 257. Viera Morisová: Ζ pramenov ν Kongregácie pre Sirenie Viery ν Ríme k dejinám rekatolizácie na Slovensku ν 17 a 18. st. Slovenská archivistika XXXIV (1999) 89-98.