Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
KATONAPARASZTOK A BUDAI VILAJET DÉLI SZANDZSÁKJAIBAN 1307 összevisszaságot mutat. A frissen megszállt Borófalván (Bolófaluja) két új jövevény (<doszelac) alkotta az egész lakosságot, akikre 8 háne adóit rótták ki, évente 1600 akcsét fizettek. Fornádon viszont 11 embert jegyeztek be a névsorba, ám a hánék számát meg sem adták, és a falu teljes adója mindössze 300 akcséra rúgott. A török összeírok és a számadások készítői általában ördögien tudtak számolni; a simontornyai vlah falvak adóinak összesítéseiben, a háne-számok és a 180 akcse szorzásaiban hemzsegnek a számítási hibák, csak két falunál nincs baj. (Kisebb mértékben ez a koppányi vlahoknál is elő-előfordul.) Az 1590-es összeíró már csak két falu névsorát vezette be a defterbe, az adótételeket beírta ugyan, de összegüket nem, csak arra figyelt, hogy a teljes adóterhet minden helységhez odaírja. Az 1590-es években ez a „nagyvonalúság" erősen terjedt, a korábbi rendetlenség azonban nehezen magyarázható mással, mint hogy a vlah falvak mindenütt megalkudtak az adójukról, általánosan summában és csakis pénzben teljesítették azokat, így az emeléseken és a végösszegeken kívül a részletekre nem volt érdemes gondot fordítani. Az 1580 körüli összeírásba már sem primityurokat, sem kenézeket nem jegyeztek be. Az előbbiek másutt is elmaradtak, de azért léteztek, az utóbbiak hiánya azonban valóságos: a simontornyai szandzsák kis létszámú vlah közösségének az éléről vélhetően tényleg eltűntek a kenézek. Jó okunk van azt gondolni, hogy nem véglegesen. A századforduló körüli évtizedekben, talán a tizenötéves háború következményeként is, a Dél-Dunántúl balkáni népességtömbje éppen Tolna megye és Dél-Fejér irányában teijeszkedett. Sajnos a török adóösszeírásoknak előbb megbízhatatlanná válása, majd elhalása243 miatt a folyamatot nem tudjuk nyomon kísérni. A 17. századból csak a budai kincstár néhány elszámolását ismerjük, amelyek e tárgyban is csak összesített, nem valami megbízható számadatokat tartalmaznak, a vlahok tömeges betelepedését erre a területre mégis hűen mutatják. A budai vilájet 1613. évi elszámolása az egyes szandzsákok adózó egységeit, a rájuk kivetett, valamint a szandzsákonként várt dzsizje-adót is rövid listában összesítette.24 4 Címe: „A budai vilájet hitetlenjeinek dzsizjéje, magyar és eflak hánék" (hane-i madzsaran ve eflakan). Az összesítés a koppányi szandzsákban 800 magyar és 500 vlah, a simontornyaiban 260 magyar és 300 vlah, a szekszárdiban 350 magyar és 200 vlah adóegységgel számolt; a magyar hánékra 180, a vlahokra 120 akcse dzsizje-adót vetett ki. Ez már nem a 16. századi, általában a kiscsaládi paraszti háztartással azonosított kis-háne, hanem a századforduló óta használt nagy-háne (ún. aváriz-háne), amelynek még megközelítő tartalmát sem ismeijük, a népesség nagyságára nem tudunk belőle következtetni. Az adatok csupán annyit mutatnak, hogy ebben a három szandzsákban a kincstár 1410 magyar és 1000 vlah adóegységgel, nagyjából hárömötödnyi magyar és kétötödnyi vlah népességgel számolt. A három szandzsákon belül pedig az összesítés alapos népesség-eltolódást mutat. A balkániaktól legkorábban ellepett koppányiban és a szekszárdiban a magyarok előnye jó másfélszeres, a simontornyaiban viszont túlsúlyra jutottak a balkániak. 243 Káldy-Nagy Gyula: Magyarországi török adóösszeírások. Budapest 1970, 50-54. 244 BOA Maliyeden Müdewer (a továbbiakban MM) 4133, 34.
