Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1302 HEGYI KLÁRA és Felső-Gamást, Kelizt és Bábodot, illetve Tótit (Totincét) és Szentgyörgyöt.224 A három élő falu, amelynek a határában vlah telepek létesültek Kazsok, Csernyéd és Szemcse (mahalle-i eflakan der szinor-i karije-i Kazsok).225 Másik forrásunk, az 1580 körüli adóösszeírás ennél több, 89 falut sorol fel; ezek között csak egy 'mahalle', falurész akad Borjád határában, és Nagy-Gyúgyon írtak össze a vlahokkal együtt két magyar családot.22 6 A két lista falvainak többsége megegyezik, de sok az eltérés. Az egyik listán szereplő puszták a másikon lakott helyként szerepelnek, az egyiken egyetlen faluként bejegyzett szomszédos helységek a másikba két önálló faluként kerültek be (ez pl. a három Gamás esete: ahogy fentebb láttuk, Alsó- és Felső-Gamást az 1581. évi lista egy faluként regisztrálta, az adóösszeírásban viszont már három Gamás szerepel, Alsó- és Balatonmelléki-Gamás egy lakott helyként, Felső-Gamás másikként227 ). A legnagyobb eltérést mégis az jelenti, hogy az 1581-es lista 18 helysége az adóösszeírásban egyáltalán nem szerepel, annak 20 falvát viszont a listában nem találjuk. Mindent összevetve úgy számolhatunk, hogy a vlah jogú balkániak 1580-ra mintegy száz falut népesítettek be a koppányi szandzsákban. A két lista abban tér el leginkább, hogy melyik falut melyik kerületbe, náhijébe osztja. Ebben az adóalku felsorolása látszik rendetlenebbnek, fogadjuk el inkább az összeírás náhije-beosztását. Eszerint a legtöbb vlah telep, szám szerint 38 a koppányi kerületben feküdt, a dombóiba 34, a karádiba 13, a lakiba mindössze 4 jutott. Érdekes, hogy míg a szegedi szandzsák déli felében a balkáni népesség a helynevek jó részét a maga nyelvére és ízlésére formálta, addig itt egy-két esettől eltekintve átvette a magyar faluneveket. Az 1581-es lista 84 vlah telepén 1110 lakost írtak össze, sajnos családos vagy nőtlen állapotukat nem jelölték. A beköltözés folyamatosságát mutatja, hogy bár valamennyien 'telepesek, jövevények' voltak, az írnok 86 név alá odaírta, hogy doszelaclpreszelac, azaz új jövevény, ők lehettek a bevándorlók legújabb hulláma. Belőlük falvanként egy-kettő jutott, sokszor egyetlen sem, de néhány helyen szép számban jegyezték be őket, pl. 25 lakosból hetet, 17-ből ötöt. A nevek vizsgálata azt a benyomást erősíti, hogy sok nagycsalád érkezett és telepedett le együtt. Azokat az egymás mellett beírt neveket bogarásztam ki, amelyekben az apai név azonos (ha a faluban négy, de szétszórtan bejegyzett ember apját hívták Dragosának, hiába gyanús ez a viszonylag ritka név, nem tekintettem testvéreknek őket). Ezzel a módszerrel 37 olyan csoportot találtam, amikor megalapozottan gyanakodhatunk nagycsaládokra: 5 esetben három és 32-ben két testvérből álló együttest; könnyedebb számolással ennek a többszöröse lenne az eredmény. Az összeírásba 250 emberrel kevesebbet írtak be, mint az „alkulistába", szám szerint 860-at. Ez gondot okoz, hiszen a két forrás nagyjából egyidős (mellesleg ez az eltérés a legnyomósabb érv amellett, hogy az új adóról kötött megegyezés az összeírás után született meg). Valószínűleg arról van szó, hogy a szandzsák-összeírások elkészítésének elve eltért attól, amellyel a csak a vlahokat számba vevő listát készítették. Az 1580 körül készült adóösszeírás nem ezzel, hanem az 224 Mxt 591, a lista 41. és 45-46. oldalán. 225 A lista 46-47. oldalán. 226 Tapu 676, 93., 95. 227 Mxt 591, 45., Tapu 676, 85-86.
