Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1292 HEGYI KLÁRA A paraszt-martalócoknak egy évtized múlva már semmi nyoma, a következő összeírás egyetlent sem említ. 1560-ban 60 főt számláló közösségükből 26 ember egy évtized múlva is a falujában élt, de már csak kettő szabados: egyből primityur, egyből müszellem lett, 24-en viszont adófizető rájává süllyedtek. Az eltűnteket az 1569-es zsoldlistában19 2 sikertelenül próbáltam a környék váraiban fellelni; martalócok ekkor is, korábban19 3 is csak Baján, Kalocsán és Szegeden szolgáltak, testületeik létszáma ez idő tájt nem emelkedett, éppenséggel a békekorszak lassú apadása folytatódott. Persze nem kizárt, hogy a kiváltságukat vesztett parasztmartalócok egyike-másika várakba szegődött, az eredmény mégis az, hogy a falun lakó, szabados martalócok testületét néhány éves lét után felszámolták, ezután csak várakban, zsoldért szolgáló társaiknak maradt nyoma. A teljesen adómentes müszellemek viszont egy ideig még megmaradtak, és katonának számították őket azután is, hogy a birodalom belső tartományaiban már alig katonáskodtak. Az a benyomásom, hogy a magyarországi hódoltságban a müszellem szó néhány évtizedre visszanyerte eredeti, szélesebb értelmét: itt nem a privilegizált katonaparaszti szervezetek egyikének tagjait nevezte meg, hanem általában jelölte az adózástól felszabadított, katonáskodó parasztot - müszellemet, martalócot, vlahot együtt. Erre mutat az, hogy a vlahokat, akik pedig itt voltak, és nyilvánvalóan katonáskodtak, a források nem nevezték nevükön, a hatóságok nem szerveztek belőlük különálló vlah egységeket. És erre következtethetünk abból is, hogy 1560-ra a szegedi szandzsák déli felében felállt a kenézeknek és a primityuroknak a balkánihoz teljesen hasonló, egyszerre katonai, rendfenntartó és önigazgató hálózata, amely az összes katonaparaszti szervezetet vezényelte. Gara, Borsód, Aranyas és Perlek szultáni parancsra ide telepített müszellemjei katonai tizedekben, saját elöljáróik alatt szolgáltak (bár Perleknél nem jelöltek meg parancsnokot), a falvakban szétszórtan élők pedig a kenézek és a primityurok parancsnoksága alatt. 1560-ra azokban a kerületekben, ahol tömegesen éltek müszellemek, a kenézek is megszaporodtak; primityur pedig mindenütt, a müszellem-mentes körzetekben is sok volt, ami azt mutatja, hogy erre az időre — ahogy a Balkánon — a katonai mellett erősödőben volt a falusi elöljárói szerep. 1560-ban a szegedi kerület 11 balkániaktól lakott falujában még nem voltak primityurok; a titeli náhije 40 falujából 28 ( = 70 százalék), a bácsi 119 falujából 62 (=52 százalék), a zombori 105 falujából 83 ( = 79 százalék) élén állt primityur (a müszellem-falvakat és a náhije-székhelyeket nem számoltam). Számuk tehát a zomboriban a legmagasabb, ott, ahol a müszellemek zöme és a falusi martalócok éltek, ami mutatója annak, hogy valamennyit katonai feladataikból is megőriztek. A kenézek megszaporodása és megoszlása tiszta balkáni mintát követ, és egyértelmű katonai szerepről beszél. A titeli kerületben, ahol nem állítottak katonaparasztokat, kenéz sem volt (természetesen a szegediben sem), a bácsiban és a zomboriban viszont négyet-négyet írtak össze. Ötük neve fölé azt is bejegyezték, hogy szultáni diplomával (ba berat) nyerték el posztjukat,194 ami egy kivételtől elte-192 ÖNB Mxt 642. 193 Az 1557-1559. évek zsoldlistái ÖNB Mxt 614 és 633. 194 BOA Tapu 332, 135, 141, 145, 169, 198, 202, 216, 218.
