Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255

KATONAPARASZTOK A BUDAI VILAJET DÉLI SZANDZSÁKJAIBAN 1277 a baranyai katonaparaszti rendszer felépítéséről semmilyen forrás nem maradt, mindez csak tűnődés biztos megoldás nélkül. Az 1545-1546-os kép még két aprósággal színesíthető. Hüszrev és Ferhád müszellemek azt a benyomást kelthetik, hogy a határvédő katonaparasztok toborzása iszlamizálási hullámot gerjesztett Baranyában. A müszellemes falvakban azonban összesen három áttértet jegyeztek fel, őket kettőjüket, meg Ibafán az 'új muszlim' Kászimot, aki nem volt a falu lakosa, csak bastinája volt benne, így akárki lehetett. Az összeírás 90 müszellemes falvának 1501 családfőjéből és azok nőtlen testvéreiből-fiaiból tehát legfeljebb három iszlamizált. A másik apróság, hogy akár az adómentesség vonzereje, akár a kijelölés kényszere a falvak tanult lakóit is magával ragadta. Papokból soha nem lett müszellem — ez túlzás lett volna —, de az összeírt deákokból legalább fél tucat a testület tagja (talán a fénykép fekete foltjai többet is rejtenek). A tényleges katonáskodásra szánt müszellemek mellett már az első összeírásban megjelentek azok a falvak, amelyeket vármunkára rendeltek, és ezért korlátozott adómentességben részesítettek. Ezekben nem jelöltek ki müszellemeket, dolguk abból állt, hogy a megjelölt vár „hidjai és kikötői" (köprüleri ve iszkeleleri) karbantartásához faanyagot szállítsanak. Az erről szóló, a falvak neve fölé írt szöveget egy kaptafára készítették, akkor is hidakról és kikötőkről esik benne szó, ha a vár mellett patak sem csörgedezett. Ε munka ellenében a falvak lakosai mentesültek a rendkívüli állami adók (avariz-i divanije ve tekalif-i örfije), a várépítés (hiszar japmak) és az alkalmi állami robot (dzserehor hizm.eti) alól; a szöveg ebben is sajátos, mert a két utóbbi közmunka éppen várépítés. A sztereotip szöveg arra enged következtetni, hogy e falvakat a környékbeli várak állandó munkáira, anyaggal való folyamatos ellátására kötelezték, és ezért a rendkívüli adók és az esetenkénti, nem folyamatos vármunka alól mentesítették. Tizenegy falu jutott erre a sorsra, a bejegyzés sorrendjében Ürög, Egyházasbél, Csetény, Szentpetre, Gyüd, Harkány, Nagydobsza, Kisdobsza, Véménd, Cseh és Dalmand.131

Egy-egy falu lakói szolgáltak Pécshez, Döbröközhöz, Simontornyához és Szekcsőhöz, kettőé-kettőé Siklóshoz, Görösgálhoz és Dombóhoz. Az első baranyai összeírás elkészítésének idején a biztosok még tiszteletben tartották a törvényben meghatározott adókulcsot, ezért lehetetlen felbecsülni, mennyi saját bevételtől és a szpáhiknak kiosztható jövedelemtől fosztotta meg magát a kincstár azzal, hogy felállította az adómentes müszellemek testületét. Nem tudhatjuk, hogy az egy-két zsák gabonát és semennyi vagy fél szekér szénát betakarító müszellemek ingó vagyona elérte-e a 300 akcsés adókulcsot, hányuk adómentessége apasztotta ténylegesen a kincstár és a szpáhik bevételeit. Annyi biztos, hogy a müszellemek az általuk lakott falvak népességének tisztes hányadát, az összes családfő bő egyharmadát tették ki, ami nagyjából azt jelenti, hogy a falvaikból várható jövedelemnek is az egyharmada ment rá arra a naiv elképzelésre, hogy majd falként védik Baranya délnyugati határát, és igazi oszmán katonaként növelik a szultán országát. A fél évtizeddel későbbi, 1550-1552-ben készített összeírások azt mutatják, hogy a rendszer nem váltotta be a várakozásokat. A tolnai várak 1544-1545. évi 131

A defter következő oldalain: 15, 61, 105, 110, 146, 147, 204, 210, 230.