Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1274 HEGYI KLÁRA adóegység-számot, sem adókat nem jegyeztek be, a falu egyedül katonáskodással volt köteles szolgálni a szultánt. A 90 faluban összesen 438 férfi — nagy többségben családfők, kisebbrészt nőtlen családtagok — neve fölé írták oda, hogy müszellem, 70 emberé fölé pedig azt, hogy valamelyik müszellem rájája (pl. raijjet-i müszellem-i Csorba János). A szóösszetétel szokatlan (az olvasathoz nem fér kétség), hiszen rájája a szultánnak vagy a földbirtokosnak lehetett, itt viszont rája-státuszú alattvalók voltak rájái más rája-státuszú alattvalóknak. A kifejezéssel a balkáni privilegizáltak összeírásaiban nem találkoztam, ott — ahogy láttuk — a soros szolgálatba vonulók otthon maradt támogatóit jamakoknak nevezték. Magyarországon viszont a jamak fogalom ismeretlen, így kézenfekvő lehetne, hogy a balkáni jamak és a hódoltsági müszellem-rája azonos tartalom kétféle megnevezése. A gondot az okozza, hogy a törvényi szabályozásokból és az anatóliai és balkáni gyakorlatból olyan rendszert ismertünk meg, amelyben a szolgálatra kötelezett, soros katonaparaszt mögött meghatározott számú, egynél mindig több: három, négy, öt, tíz, tizenöt, ötven jamak állt, még ha az odzsakok előírt létszámait az élet változásai rendre összekuszálták is. Baranyában viszont a bejegyzett müszellem-ráják száma messze elmaradt a harcra kötelezett müszellemeké mögött, ők csak 78-en, az utóbbiak 543-an voltak. A baranyai összeírásban az írnok mindig megnevezte azt a müszellemet, akihez a rája tartozott, és ez a balkáni gyakorlathoz képest újabb eltérést mutat. Az 543 müszellemből ugyanis mindössze 19-nek voltak bejegyzett rájái, akiknek száma teljes következetlenséget mutat. Az új muszlimnak (müszlim-i neu) nevezett, bizonyára magyar eredetű, Keresztúron lakó Hüszrev müszellem mellé a saját falujában és a szomszédos Begörben összesen 12 ráját jegyeztek be,123 ugyanennyi jutott Bertalanfi Gáspárnak is három, egymástól távolabb fekvő faluban, Büdösfalva/Bödöcsfalván, Aranyason és Gyöngyösmelléken.12 4 A többieknek viszont egy-hét, leggyakrabban két-három rájájuk volt a saját falujukban. Láttuk, milyen gondosan vezették a Balkánon a katonaparasztok listáit, s nincs okunk feltételezni, hogy éppen egy új szandzsák első összeírásában rendetlenkedték volna el egy frissen felállított testület tagjainak számbavételét. Ha tehát elfogadjuk, hogy az írnok minden müszellem-ráját pontosan bejegyzett, a balkánitól erősen eltérő rendszer bontakozik ki. A baranyai müszellemek nagy többségének adómentessége ellenében a maga költségén kellett hadba vonulnia, segítőt, a költségek részbeni viselőjét csak a töredékük mellé rendeltek (hogy ezt a töredéket milyen megfontolásokkal és logikával választották ki, ma már megfejthetetlen). A müszellemek kötelességéről szóló, fent idézett bejegyzésből az is világos, hogy a kétféle katonaparasztból csak a müszellemeket kötelezték harcra, a rájákat nem, tehát nem váltották egymást a szolgálatban. A kézenfekvőnek látszó jamak-rája egyezést a müszellemek és a ráják mentességének különbözősége is megkérdőjelezi. A Balkánon élő rendszerekben a szolgálatban soros katonaparasztok és az otthon maradó jamakok egyforma adókedvezményeket élveztek, itt azonban erről szó sincs. Az összeírásban egyetlen olyan adatot sem találtam, amely kétséget 123 A defter 33-34. oldalain. 124 A defter 122., 132. és 146. oldalain.
