Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1268 HEGYI KLÁRA (ezek az arománok vagy macedorománok), Szaloniki környékén (meglenorománok), illetve Isztriában (isztrománok) tartottak ki,8 5 a 15-16. században azonban mindenfelé jelentős tömbjeik éltek. így Görögországban Epirusz és Thesszália hegyeiben, különösen a Pindoszban, fel egészen az albán határig annyian, hogy Thesszáliát a 13-14. században Valachiaként vagy Nagy Valachiaként is emlegették.8 6 Valószínűleg már a török korban árasztották el Északkelet-Boszniát, és — ha a török törvények vlahjai ebben az esetben is az etnikumot jelölték — jutott belőlük Hercegovinába8 7 és Montenegróba is. Az oszmán forrásokban legtöbbet emlegetett, legfontosabb vlah szállásterület Észak-Szerbiában feküdt, Vidintől délnyugatra, a Duna-Morava-Timok vidékén,8 8 ahol még századunk elején is 300.000-re becsülték a román népességet.8 9 A vlah szó másik jelentése az etnikumra jellemző foglalkozásból, a pásztorkodásból önállósodott, és népi hovatartozás nélkül a transzhumáló pásztor elnevezése lett. Ez a jelentésbővülés a Balkán-félszigeten már a 11. századtól egyre elterjedtebb,9 0 és valószínű, hogy a török törvénykönyvek vlahjainak egy része is mindenféle néphez tartozó, vlah jogállású pásztor, biztos kiválogatásukra azonban a források nem alkalmasak. A szó foglalkozássá bővülése a 16. századi Magyarország peremvidékein és közvetlen szomszédainál is megjelent: a vándor pásztort az Északi-Kárpátoknak nemcsak magyarországi oldalán, a ruszinoknál és a szlovákoknál nevezték vlahnak, hanem a túloldalon, a lengyelországi és a morvaországi lejtőkön-alföldeken is.9 1 Végül a szó harmadik (nem annyira jelentése, mint inkább) tartalma a vlah jogállás, amely a Kárpátoktól Thesszáliáig eltérő formákban, de mindenütt megvolt. Azzal minden, a témával foglalkozó szakember egyetért, hogy — bár I. Szelim 1516-ban elrendelte, hogy „a despoták törvénye néven ismert dőre szokásjog eltöröltessék"92 — a török uralom alá került vlahok jogállása a feltehetően bizánci eredetű középkori szerb szabályozás, a ulaski obicsaj, a ius valachicum oszmánná gyúrt változata, amely a török „keresztségben" az eflak szokásjog, az adet-i efiakije nevet kapta.9 3 Ε gyűjtőfogalom területenként és az idő múlásával kisebb eltéréseket mutat, de a lényege 85 Gáldi - Makkai, A románok története i.m. 33. Tamás Lajos·. Rómaiak, románok és oláhok Dácia Trajanában. Budapest 1935, 16-23. 86 Hunfalvy, Az oláhok története i.m. Π. 316. Kiel, Art and Society i.m. 87. 87 1469-ben a hercegovinál szandzsákban 4616 vlah családfőt és 198 nőtlen fiút írtak össze. Inalcik, Fatih devri i.m. 153. 88 Nicoará Beldiceanu - Irene Beldiceanu-Steinherr: Quatre actes de Mehmed II concernant les Valaques des Balkans slaves. Südost-Forschungen 24(1955), 103-118. Nicoará Beldiceanu: La région de Timok-Morava dans les documents de Mehmed II et Selim I. Revue des études roumaines 3-4(1957), 111-129. (A két tanulmány új kiadása: Nicoará Beldiceanu·. Le monde ottoman des Balkans (1402-1566). Institutions, société, économie. London 1976, III. és Π. tétel.) Kiel, Art and Society i.m. 86-87. Cvetkova, Les intitutions ottomanes i.m. 61-62. 89 Corneliu Diaconovich: Enciclopedia Romana. III. Nagyszeben 1904, 802. 90 Tamás, Rómaiak, románok és oláhok i.m. 46-48. 91 Kniezsa István: A tót és lengyel költözködő pásztorkodás magyar kapcsolatai. Ethnographia-Népélet 1934:1-2, 1-12. 92 Halil Inalcik: Adaletnameler. Belgeler 2(1965):3-4, 95-99. Akgündüz i.m. III. kitap: Yavuz Sultan Selim devri kanunnameleri. Istanbul 1991, 461. 93 A vlah jogállásról szóló ismeretek korrekt, világos összefoglalása Anca Tanasoca: Autonómia vlahilor din Imperiul otoman in secolele XV-XVII. Revista de Istorie 34(1981):8, 1513-1530.
