Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1256 HEGYI KLÁRA Mind a legkorábbi török krónikák, mind a szakirodalom a jajákkal együtt, elválaszthatatlan párban emlegeti a müszellemeket. Ok az előbbiektől abban különböztek, hogy a jelek szerint lovasok voltak. Életútjuk hasonló a jajákéhoz, ám valószínűleg később indult, szervezetükről az első biztos adatok csak 1430 után maradtak fenn.3 (Nevük is későbbi születést mutat: jelentése „adók alól felszabadított, szabados", azaz akkor kapták, amikor már bevett volt az, hogy a parasztok meghatározott rétegei adómentesség ellenében katonáskodnak.) Ok is szabad telkek használói lettek, és ők is katonai szervezetbe osztva, tényleges katonaként tevékenyen részt vettek a balkáni harcokban. A jaják és müszellemek a korai oszmán társadalom nomád, törzsi elemeiből származtak, ezért a nomád harcosok letelepítése, földhöz kötése és adófizető rájává kényszerítése ellen ők tiltakoztak a leghevesebben. Az ankarai csatát (1402) követő, jó évtizedes polgárháborúban azoknak a trónkövetelőknek az oldalára álltak, akik az új udvari elitre építő Mehmeddel szemben a szent háború eszméjével is feltüzelt, régi törzsi harcosokat gyűjtötték maguk köré: Musza szultánfi, majd a győztes I. Mehmed szultán ellen lázadó Düzme Musztafa oldalára. A harcok elülte után ez a régi, török etnikumú, törzsi katonaelem és a központi hatalom, amely egyre inkább a keresztény rabokból kinevelt katonai elitre és katonatömegre támaszkodott, kompromisszumot kötött. 1421-ben a jajáknál vezették be az ún. odzsak -rendszert, amely azután csaknem az összes félkatonai népcsoportnál általánossá vált. Ennek „lényege az volt, hogy bizonyos létszámú (valószínűleg 30 fős) egységeket (odzsakokat) hoztak létre, amelyekből 5 fő (eskündzsi) tartozott hadba vonulni (mégpedig felváltva, ezért is lett másik nevük nöbetlü, azaz soros), míg a többiek (az un. yamakok)... a hadba menő költségeire 50 akcsét fizettek." A kompromisszum abban állt, hogy a jaja elvesztette ugyan régi szabadságát, de teljesen alávetett rája sem lett; „szolgálata fejében mentessé, azaz müszellemmé vált; az állam viszont fegyelmezettebb, ellenőrizhetőbb, szervezettebb katonaságot nyert, amely kiváltságai ellenében eltartotta magát, és így gazdaságilag sem okozott gondot."4 A jaják és müszellemek mentességének-szolgálatának-ellátásának logikája később sem változott: az állami és földesúri adók alól mentes telket birtokló, egymást a szolgálatban váltó jaják és müszellemek hadjárati költségeit meghatározott állami és terményadók megváltásaként az egység, az odzsak többi tagja viselte; a költségekhez a kiöregedett, megbetegedett, katonai szolgálatra alkalmatlanná vált jaják és müszellemek is hozzájárultak. Az odzsakok nagysága változó volt: a 15. században 2-4 fős, a 16.-ban 40-50 fős odzsakok is előfordultak.5 Nagy Szulejmán második központi törvénykönyve a jaja-odzsakok létszámát 6-7, a müszellem-egységekét a dél-anatóliai tekei szandzsákban 15, a tőle északra fekvő, szomszédos hamidi szandzsákban 8-9 főben határozta meg;6 a szabályozásból azonban — minthogy célja a rendcsinálás volt — az is kiderül, hogy idő telekkel való ellátást a janicsárság felállítása utánra teszi Muzaffer Arikan: Yaya ve müsellemlerde toprak tasarrufu. In: Atatürk Yillik Konferanslari VIII. Ankara 1983, 180. 3 Dogru, Eski§ehir ve Sultanönü i.m. 108, 111. 4 Fodor Pál: Egy szeldzsuk intézmény útja Magyarországra: a dzserehorok. Hadtörténelmi Közlemények 28(1981):3, 360. 5 Arikan, Yaya ve müsellemlerde i.m. 176. 6 Ahmed Akgündüz: Osmanli kanunnameleri ve hukuki tahlilleri. IV kitap: Kanuni Sultan Süleyman devri kanunnameleri. I. kisim: Merkezi ve umumi kanunnameler. Istanbul 1992, 387-390.
