Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Andreas Gössner: Weltliche Kirchenhoheit und Reichsstädtische Reformation. Die Augsburger Ratspolitik des "milten und mitleren weges" 1520-1534 (Ism.: Molnár Antal) V/1233

TÖRTÉNETI IRODALOM Andreas Gößner WELTLICHE KIRCHENHOHEIT UND REICHSSTÄDTISCHE REFORMATION Die Augsburger Ratspolitik des „milten und mitleren weges" 1520-1534 Institut für Europäische Kulturgeschichte der Universität Augsburg, Colloquia Augustana Band 11. Berlin, 1999. Akademie Verlag, 300 o. VILÁGI EGYHÁZFŐSÉG ÉS BIRODALMI VÁROSI REFORMÁCIÓ Az augsburgi tanács „szelíd és középutas" politikája A német történetírás egyik legnagyobb hagyománnyal rendelkező területe a reformáció történetének kutatása. A szerencsés forrásadottságoknak köszönhetően megszámlálhatatlan tanulmány és könyv után is számos feltáratlan kérdés, alapkutatásokat igénylő téma várja a probléma iránt érdeklődő historikusokat. A szinte követhetetlen iramban születő helyi vizsgálatok áttekinthetőségének megteremtése érdekében az 1990-es években éppen a katolikus történészekben merült fel az igény, hogy az egykori Német-Római Birodalom valamennyi területi egységének 1500-1650 közötti egyháztörténetét, pontosabban a felekezetképződés egyes fázisait áttekintsék. A hét kötetben, példamutató gyorsasággal (és tartalmi igényességgel) napvilágot látott sorozat az egyházi reformok első megjelenésétől a felekezetek kialakulásának és megszilárdulásának időszakáig vizsgálja a birodalom fejedelemségeinek és fontosabb városainak vallási és társadalmi viszonyait, öszszegezve az elmúlt évtizedek eredményeit és kijelölve a további kutatások feladatait. (Die Territorien des Reichs im Zeitalter der Reformation und Konfessionalisierung. Land und Konfession 1500-1650. I-VII. Münster, 1992-1997.) Az így kialakult összképben rögtön szembetűnik, hogy a reformáció és a felekezet-képződés történetének német kutatóit hosszú évtizedek óta ellenállhatatlanul vonzza a városi reformáció problémaköre. A reformáció megjelenése és győzelme a német városokban igen komplex jelenség együttes vizsgálatát teszi lehetővé, hiszen az egyház reformjának elfogadása vagy elutasítása hátterében éppúgy számolni kell a gazdasági és társadalmi viszonyokkal és konfliktusokkal, mint az adott város politikai orientációjával, szövetségi politikájával, vezetőinek vallási és kulturális beállítottságával. A történészek többféle városi reformációs modellt állítottak fel, annak megfelelően, hogy a fenti szempontok közül a társadalmi konfliktusoknak, a városi tanács politikájának vagy a közösségi akaratnak tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. Ebbe a kutatási irányba illeszkedik Andreas Gößnernek az augsburgi reformáció történetéről írott munkája. A könyv a szerzőnek a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität evangélikus teológiai karán 1997-ben megvédett doktori értekezése. A mű stílusán és szerkezetén egyébként a disszertáció-jelleg igen erősen érezhető maradt, ami különösen az iskolás fogalmazásmódban és a sokszor szájbarágós magyarázatokban érhető tetten. Nyilván ebből a körülményből fakad, hogy a szerző optikája szinte rátapad Augsburgra, és még a német disszertációkban kötelező historiográfiai és módszertani bevezetésben sem utal a városi reformáció problémakörének kutatására és eredményeire, hanem leragad a helytörténeti irodalom felsorolásánál és értékelésénél. · A felróható szűklátókörűségtől eltekintve azonban Gößner alapos és számos tanulsággal szolgáló könyvvel gazdagította a német reformáció-történeti kutatást. Munkája során (mint általában a nyugat-európai történészeknek) nem kellett járatiéin utakat taposnia. A bőséges helytörténeti szakirodalom mellett rendelkezésére állt Friedrich Roth háromkötetes pozitivista monográfiája a város reformációjának történetéről, Philip Broadhead kiadatlan disszertációja (1981) az augsburgi reformáció társadalmi és politikai hátteréről. Szemléletét pedig olyan munkákon pallérozhatta, mint az immár klasszikusnak számító Heinrich Lutz Konrad Peutingerről írott alapvető tanulmányai. Gößner az igen bőséges szakirodalmi előzmények ellenére alapos levéltári kutatások után mégis új színekkel gyarapította a Lech parti város reformációjáról, pontosabban annak történelmi