Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
„FUTBALL-VIDÉKISÉG" A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1157 egyszerűen névcseréről volt szó, az új bajnokságban már amatőr egyesületek is helyet kaptak. A résztvevő csapatok összetétele évről-évre úgy változott, hogy az egyre inkább megfelelt a jobboldali „ideálnak". Ennek az átalakulásnak öt eleme volt. 1. A profi egyesületek aránya folyamatosan csökkent. A hivatásos labdarúgókat foglalkoztató klubok egyik legfőbb bevétele a külföldi túrákból származott, ezek a lehetőségek azonban csökkentek, majd a világháború miatt megszűntek. Ez azzal járt, hogy a régi profi klubok közül alig egy-kettő tudott életben maradni (gyakorlatilag csak a Ferencváros és az Újpest), de ezekben is egyre több amatőr játékos játszott. Nemcsak vidéki profi egyesületek szűntek meg (1932-ben a szombathelyi Sabaria, 1936-ban a miskolci Attila és a kaposvári Somogy), de több fővárosi klub is veszélybe került, sőt a Soroksár majd a Phöbus fel is oszlott. Vidéki egyesületek az első osztályban1 8 százalék r—VÍdcki csapatok aránya Vidéki csapatok pontjainak száma az üsszes bajnoki pont arányában 2. Nem a „régi" amatőr egyesületek tértek vissza az első osztályba, a MAC például (a profizmus elleni tiltakozásul) 1925-ben örökre kivonult a futball élvonalából. Az új jobboldal ideálja nem a régi, alulról szervezkedő, polgári amatőr klub volt, hanem a felülről szervezett, korporativ cégsportegyesület.1^ Ekkor vált első osztályú egyesületté Budapesten a vasutas Törekvés (1935), az Elektromos úgy működhettek tovább, ha új vezetőséget választanak (Debreceni Független Újság, 1938. 03. 19.). Nevüket négy hónap múlva „visszakapták". Kényszerű névváltoztatásra máshol is volt példa a korszakban, ezek közül a legismertebb: a római ősökhöz és az olasz hazához nem méltó nevet viselő Internazionale, Milánó védőszentjének nevét volt kénytelen felvenni, így lett — Mussolini idején — Ambrosiana. 18 A magyar bajnokságok tabellái és a mérkőzések eredményei (1926/27-1943/44): Antal Zoltán - Sas Tibor: i.m.: 370-387. alapján saját számítások. 19 A cégsportegyesületek száma az 1920-as években nőtt meg ugrásszerűen, köszönhetően a Testnevelési Törvény 7. §-ának: „Minden legalább 1000 munkaerőt alkalmazó kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vagy hatósági üzem (gyár, vállalat stb.) köteles munkásai és egyéb alkalmazottai testnevelési szükségleteinek kielégítéséről (sporttér, fürdőhely, gyakorlóterem stb.) megfelelően gondoskodni. Kisebb üzemek e cél érdekében nagyobb üzemekhez hozzácsatolandók, esetleg több kisebb üzem társítandó." (1921. évi LIII. Törvénycikk a testnevelésről. Országos Törvénytár, 1921. 12. 31.) A cégsportegyesületekről részletesen: Kun László: A szabadidő-mozgalom és a vállalati sport a Horthy-korszakban. In: Testnevelés és Sporttudomány, 1982/1. 17-26.; Szegedi Péter: Jobbra át! Adalékok a keresztény-nemzeti sportegyesületek debreceni szociogeneziséhez. In: Korall, 1. 2000. nyár: 78-79.
