Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
1146 BEBEST GYÖRGY Puriskevics azonnal Kijevbe utazott, amely ekkor Szkoropadszkij hetman irányítása alatt állt. A feketeszázas politikus társaihoz hasonlóan ellenszenvvel viseltetett a független Ukrajna iránt, szükségük volt azonban a hetman bolsevizmusellenes támogatására. Részt vett az Állami Duma valamennyi meghívottjának és az Államtanácsnak az együttes ülésén, ahol Miljukowal együtt a koordinációs iroda tagjává választották. Decemberben a hetman bukása után délre, az önkéntes hadsereg ellenőrzése alatt álló területre menekült. Immáron a nyílt, semmiféle taktikával nem leplezett bolsevizmus elleni harc híve volt. „A szocialistákkal és a kadetokkal való bárminemű kacérkodás teljes kárhozatra van ítélve. Mindez csak azt az elképesztő vértengert növeli tovább, amely a polgárháborúban hullott az egységes Oroszország eszméjéért."103 Még ebben az évben Rosztovban megkísérelt egy Osszorosz Állami Néppártot alapítani, amelyet mintegy átmenetként képzelt el az ONSZ és egy új típusú tömegpárt között.10 5 A párt Főtanácsa Jaltában működött, részlegeket tudtak létrehozni Rosztovban, Odesszában, Kiszlovodszkban, lapot jelentettek meg „Blagoveszt" (Örömhír) címmel. Egykori feketeszázas harcostársai is délen gyűltek össze az októberi fordulat után, és gyorsan aktivizálódtak: pl. Vosztokov 1919-ben megalapította az „Éltető Kereszt Testvériséget."10 3 Újból megjelentek a feketeszázas lapok, némelyek közülük, pl. a „V Moszkve" (Moszkvában) olyan szélsőséges hangot ütöttek meg, hogy még a fehérgárdista vezér Gyenyikin is pogromista újságnak nevezte őket. Történt kísérlet az elszórtan szerveződő feketeszázas csoportok összefogására is, ezt a célt szolgálta volna „Az Orosz Nemzeti Közösségek Szövetsége" elnevezésű szervezet, amelynek teljesen nyilvánvalóan a fehérek győzelme esetén egy új típusú állami tömegpárt funkcióját kellett volna betöltenie. A fehérgárdista szervezetek közül több mint 20 — köztük a feketeszázasok — helyezkedtek arra az álláspontra, hogy ki kell kiáltani a helyreállított monarchiát, Puriskevics maga is közzétette téziseit az egyeduralomról. Ezt az elképzelést támasztja alá, hogy az újjászervezett feketeszázas csoportok programjai, így példáid ,Az Orosz Gyűlésé" is, amelyet Zamiszlavszkij, egy régi feketeszázas vezér keltett újból életre, nagyjában-egészében az ONSZ régi programját fogalmazták újjá vagy vették át, cár hiányában azonban a régi gondolatok szinte minden esetben kiegészültek a korporáció gondolatával.106 A feketeszázas korporativ állam obscsinák szövetségéből állt volna, valahogy úgy, ahogy azt már a múlt század narodnyikjai, vagy éppen Bakunyin is elképzelték. Közelebbit az új keletű obscsina felfogásról, vagy az állam új típusú értelmezéséről a programokból nemigen lehet megtudni, már korábban is láttuk, hogy az elmélet nem volt igazán a feketeszázak erős oldala. Kidolgozott teória helyett inkább jelszavakat, szlogeneket gyártottak, amelyek a mozgósítandó primitív tömegek számára kétségkívül sokkal közérthetőbbek voltak; így például: „üsd a zsidót, mentsd meg Oroszországot!"107 Propagandájuk színvonalára jellemző, hogy a doni kozá-103 PIR. 339. 104 Laqueur, W.: Russia and Germany. A century of contact. Washington, 1965. 88. 105 Laqueur: i. m. 124. 106 Uo. 125. 107 Uo.
