Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125

VLAGYIMIR MITROFANOVICS PURISKEVICS 1131 tívan a programdokumentumok előkészítésében, azt Dubrovinra és Trisatnijra24 bízta, az ő feladata a szervezőmunka volt, amelyből viszont oroszlánrészt vállalt. Az ország minden szegletébe eljutottak az ONSZ Főtanácsának megbízottai, hogy létrehozzák a vidéki szervezeteket. Jellemző módon az egyik legelsőt 1906. január 3-án éppen Akkermanban sikerült megalapítania. Puriskevics most elemében volt: mint a vidéki nemesség alacsonyabb származásúnak tekintett köreiből a hatalom felső régióiba kerülő ember, jól ismerte a városi polgárság gondolkodásmódját, mint vidéki „notabilitás" a kormányzóságok életét, és mint belügyminisztériumi tisztségviselő a nemesség belső viszonyait is. Olyan értékeket keresett, amelyek mögé tömöríteni tudja a társadalom legkülönfélébb erőit, ráadásul olyan módon, hogy ezáltal automatikusan csökkentse a forradalom potenciális tömegbázisát is. Ilyen értéknek tartotta a nagyorosz nemzeti öntudatot, amit meggyőződése szerint főként antiszemitizmussal, és általában véve idegengyűlölettel lehet táplálni. Felismerte a „szlavofil szentháromság" (önkényuralom, népiség, pravoszlávia) aktualitását, mint olyan eszményét, amely mögé válságos időszakban felsorakoztathatók a tömegek. Furcsa módon ellensége volt a bürokráciának, amelynek a vállán kapaszkodott fel a magasabb pétervári hivatalokig.2

5

Értelmiségellenes, mert úgy látta, hogy az értelmiség többsége a cári rendszer ellenfele, éppen ezért a későbbiekben nagy súlyt helyezett arra, hogy az egyetemisták és a professzori kar körében erősítse a monarchia bázisát. Népisége szociális jótékonykodást és az orosz falvak ősi, ösztönös, obscsina-demokráciáját jelentette. Puriskevics nem képviselt új ideológiát, hanem a szerinte bevált régi értékek védelméhez keresett válságos időszakban új eszközöket. Ezt az eszközt találta meg a később feketeszázaknak nevezett szervezetekben. Puriskevics bírta az udvar nyílt, vagy némi konspirációval leplezett támogatását, kivívta — minden igazi orosz alattvaló vágyát — a cár elismerését is.2

6

Puriskevics korábbi tévhitekkel ellentétben nem vett részt a harci druzsinák szervezésében, ez inkább Markov 2.27

és Kruseván2

8

feladata volt, viszont kezdettől igyekezett gondoskodni a megfelelő pénzügyi háttér és a sajtó megteremtéséről. 1905 végén és 1906 elején több mint 13 millió oldalnyi felhívást nyomtattak ki Puriskevics útmutatása alapján, és szintén az ő iniciatívái szerint szervezték meg a Russzkoje Znamja (Orosz Lobogó) nyomdai és szerkesztési hátterét, amely 1906. május elsejétől jelent meg rendszeresen. Az önkényuralom államgépezete a karhatalom, a hivatalnoki kar és az Ohrana mellé, új, erős tömegbázist kapott a feketeszázak szervezeteiben éppen akkor, amikor a ,,zubatovscsi-24

A szervezet alapító-főtitkára. 25

RFR 5. 26

V I. Uljanov (Lenin)·. A nacionalizmus elleni harcról. Kossuth, Bp. 1978. 27. 27

Evgenyij Nyikolajevics Markov, akit a kortársai a 2. Állami Duma hasonló nevű képviselőjétől megkülönböztetendő neveztek „kettőnek". A feketeszázasság frontembere, a parlamenti frakció vezéralakja, az ONSZ alapító tagja, számos népies legenda főszereplője. Vo: Kabütova, Ε.: N. E. Markov. Moszkva, é. n. 28

Puriskevicshez hasonlóan besszarábiai származású szélsőjobboldali földbirtokos, lapszerkesztő, az 1903-as kisinyovi pogromok szervezője, a szervezeten belüli kemény vonal képviselője, a gyakorlati akciók felelőse. Lapjában a „Znamja"-ban (Lobogó) ő közölte első ízben az orosz titkosrendőrség hírhedté vált hamisítványát a „Cion Bölcseinek jegyzőkönyveit", (Protokolli Szionszkih Mudrecov) „A világ zsidók általi elfoglalásának tervezete" címen.