Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
A SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉS AZ 1950-ES ÉVEKBEN 1121 nagy része vetetlenül marad. Az egyéni tulajdonban lévő, de elhagyott és megműveletlen területek mennyisége ekkor már olyan mértékű volt, hogy a rendelet külön fejezetben foglalkozik a „parlagon hagyott és elhanyagolt területek megművelésének" biztosításával, természetesen ezért is a községi tanácsot téve felelőssé. A súlyos gazdasági és belpolitikai helyzet 1953 tavaszára robbanásig feszült légkört teremtett az országban, amelyet — szovjet nyomásra! — az MDP vezetői is kénytelenek voltak tudomásul venni, s június 27-28-án központi vezetőségi ülésen elemezték a kialakult helyzetet. A beszámoló részletesen foglalkozik az elkövetett hibákkal (és bűnökkel) és kitér a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdésekre is. „A gazdaságpolitikában elkövetett hibák általában, különösen pedig a mezőgazdasággal kapcsolatos hibák, az úgynevezett tartalékfoldek mennyiségének igen nagyméretű növekedéséhez vezettek. A tartalékfoldek, vagyis az államnak felajánlott, vagy elhagyott, de az állami gazdaságokhoz, vagy termelőszövetkezetekhez véglegesen vagy egyáltalán oda nem csatolt szántóföldek területe ez év tavaszán elérte a 890.000 katasztrális holdat, az ország szántóterületének több mint 9%-át. A tartalékfoldek ilyen mérvű szaporodásának okai: a termelőszövetkezeti mozgalom, s az állami gazdaságok túlzott ütemű fejlesztése és az ezzel kapcsolatos gyakori és sokszor kíméletlen tagosítások, a túlzott ütemben fejlesztett ipar, állami gazdaságok és építkezések szívó hatása a mezőgazdaságban dolgozókra; gyakran törvénytelen rendszabályok, gyakran túlzott anyagi-gazdasági megterhelés; a föld bérbeadásának túlzott megszigorítása stb. - A tartalékfoldek területének nagymértékű megnövekedése rontja a mezőgazdaság hozamát, mert a tartalékföldeken nem lehet és a jelenlegi feltételek mellett nem is érdemes gondos, előrelátó gazdálkodást folytatni. Ezért a tartalékfoldek területének növelése a mezőgazdaságban a rablógazdálkodás irányában hat ki."105 Ez egyértelmű beismerése volt az eddigi kisajátítási politika csődjének. A határozat feladatmegjelölő részében foglalkozik megoldási javaslatokkal is. „Gondoskodni kell a tartalékfoldek megműveléséről, s arról, hogy e földek területe tovább ne növekedjen, sőt csökkenjen. Ennek érdekében vissza kell adni —- amennyiben azt kérik — azoknak a földjét, akik azt kérik, azoknak a földjét, akik az államnak felajánlották, s e visszaadott földek megműveléséhez ez év őszén vetőmagkölcsönt és gépi munkát kell biztosítani. Azoknak, akik a tartalékföldekből bérbe akarnak venni megművelés céljából, kedvezményes feltételek mellett, az eddigi 1 éves időtartam helyett 5 évre kell bérletet juttatni. Meg kell engedni a földek szabad bérbeadását és bérbevételét. Az állam ne fogadjon el további földfelajánlásokat."106 Az 1953. július 4-én megalakult Nagy Imre kormány tett kísérleteket a törvénytelenségek és visszásságok megszüntetésére, de a kialakult helyzetet gyorsan és radikálisan felszámolni nem lehetett. Augusztus 2-án jelent meg egy minisztertanácsi rendelet az állami tartalékfoldek hasznosításáról, a földhaszonbérletek szabályozásáról, valamint a dolgozó parasztságnak ezzel kapcsolatban juttatandó kedvezményekről.10 7 A rendelet előírja, hogy a tartalékföldek helyzetét legkésőbb 105 MDP KV 1953. június 28. ülésének határozata. Nehéz esztendők krónikája 1949-1953. Bp., 1986. Szerk.: Balogh Sándor. 498. 106 Uo. 506. 107 42/1953. (VIII. 2.) MT. számú rendelet Rendeletek Tára 1953. 109.
