Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
A SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉS AZ 1950-ES ÉVEKBEN 1109 kezet és szövetkezeti csoport működött 95.000 holdon, 1950 végére számuk 2185-re nőtt, területük pedig 513.000 hold volt.7 4 Különösen az állami gazdaságok területnövekedésénél egyértelmű, hogy itt elkobzott, ill. „felajánlott" földekről van szó. Az MDP 1949. május 25-i titkársági ülése tárgyalta meg a Mezőgazdasági és Szövetkezeti Bizottság tervét a tagosításról. A javaslat abból indult ki, hogy az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek fejlődését erősen gátolja a használatukban lévő földterületek széttagoltsága, és sokszor lehetetlenné válik a korszerű mezőgazdasági gépek alkalmazása. A fejlődés megköveteli tehát „olyan tagosítási rendszernek a kidolgozását és alkalmazását, amely segítségével az eddigi szétszórt birtoktesteket össze tudjuk vonni nagyobb üzemegységekbe, és amely segítségével lehetővé válik, hogy az állami gazdaságok területét különböző közületi és felajánlott földekkel megnöveljük és megnövekedjék a termelőszövetkezeti csoportok területe is a régi és az újonnan belépő tagok által bevitt földekkel. Az új tagosítási rendszer lehetővé teszi továbbá a termelőszövetkezeti csoportok megalakulását olyan esetekben is, amikor a termelőszövetkezeti csoportot alakítani kívánók földjei szétszórtan vannak".7 5 Ez a megfogalmazás legalábbis két szempontból figyelemre méltó. Itt a terület-összevonáson túl még csak az állami gazdaságok földjének a növeléséről van szó, a gyakorlati végrehajtásnál azonban kiderül, hogy a szövetkezeti útra rávezetett szegényparasztok földterülete nem éri el egy-egy nagygazda földjének a nagyságát sem. így tehát mindjárt az elején kénytelenek pár száz holddal megnövelni a szövetkezetek területét is, hogy legalábbis formálisan megvalósítsák a nagyüzemi gazdálkodást. A másik észrevétel az, hogy ez a megfogalmazás tulajdonképpen korlátlan időre lehetővé teszi a tagosítást, mert mindig fennállhatnak olyan feltételek, amelyek az újabb tagosítást szükségessé teszik. Ez a folyamatos tagosítási cél megmutatkozik abban is, hogy a tervezet szerint „a tagosítási eljárás nem általános, az egész községre kiterjedően, hanem csupán részleges birtokrendezés". A tagosítás elrendelhető volt olyan községekben, ahol már állami gazdaság van és a tagosítás által legalább 300 kh-at csatolhatnak a gazdaság területéhez, de el lehet rendelni olyan községekben is, ahol nincs ugyan állami gazdaság, de erre a célra legalább 400 kh föld vonható össze. Termelőszövetkezeti csoportoknál el lehet rendelni a tagosítást azoknál a már működő csoportoknál, amelyek tagsága a tagosítást kéri, ha annak segítségével a csoport összterülete legalább a 400 holdat eléri és ennek fele nem összefüggő területen van. El lehetett azonban tagosítást rendelni azokban a községekben is, ahol még termelőszövetkezeti csoport nem működött, de legalább 20 dolgozó paraszt szövetkezetet akart alakítani, abban az esetben, ha a megalakuló csoport területe legalább a 200 holdat eléri és ennek fele szétszórt területen van. A következő bekezdés azonban már feloldja ezeket a megkötéseket is, mert kimondja, hogy a fenti birtokhatárokat rugalmasan kell kezelni, és ahol politikai, vagy más szempontok „a tagosítást különösen indokolják, ezeken a határokon alul is el lehet rendelni a birtokok összevonását". A tagosításnál igénybe vehető területeknél első helyen a közületi ingatlanok és felajánlott ingatlanok szerepeltek. Ezt követték az úri birtokok, majd a kulák-74 Statisztikai Évkönyv 1957. 144., illetve a Mezőgazdasági Adattár I. k. Bp., 1965. 12. 75 MOL - M 276. f. 54. es. 45. öe.
