Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
A SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉS AZ 1950-ES ÉVEKBEN 1107 tételezzük, hogy a gépállomás alkalmazni tudta „a mezőgazdasági tudomány eredményeit", honnan volt annyi szakképzett kádere, hogy a szövetkezetek bevételi és kiadási terveinek elkészítéséhez és könyveléséhez segítséget nyújtson. A termelőszövetkezetekre vonatkozó pontok részben megegyeztek a korábbi rendeletekkel, de találtak ki újabb megszorításokat is. Köteles volt a szövetkezet saját eszközeivel a traktorok és más munkagépek részére szükséges kenőanyagot, üzemanyagot és vizet a munkahelyre kiszállítani, s erre külön embert, vagy embereket biztosítani. Ha a traktoros brigád munkahelye a községtől több mint 5 km távolságra volt, a növénytermelő brigád és traktoros brigád számára közös brigádszállást kellett a szövetkezetnek berendezni, ugyancsak köteles volt a szövetkezet a traktorosokat és munkagépkezelőket naponta legalább egyszer meleg étellel ellátni. Köteles volt a szövetkezet „a szükséges számú termelőszövetkezeti tagot a gépállomásnak kiképzés céljára átengedi és ezt követően azokat a mezőgazdasági munkák egész időtartamára az ott dolgozó traktorokhoz és a hozzá kapcsolt munkagépekhez beosztani."69 Az 1953 júniusi változások után a Nagy Imre kormány lényegesen enyhítette a mezőgazdasági lakosság gépállomásokkal kapcsolatos terheit.7 0 A termelőszövetkezetek és egyéni gazdálkodók összes, ki nem egyenlített természetbeni és készpénztartozását elengedték. Arról is rendelkeztek, hogy a továbbiakban a termelők maguk dönthetik el, hogy a gépállomások munkadíjait természetben, vagy pénzben kívánják fizetni. Ez azért volt lényeges, mert korábban a rendeletek a szövetkezeteknek végzett alapvető gépi munkák díját terményben követelték meg, amit hivatalos áron számítottak, viszont szabadpiaci értékesítés esetén jóval magasabb árat kaphattak volna érte. A rendelet — a szövetkezeteknek kedvező módon — felére csökkentette a gépállomások munkadíját is. „A gépállomások által végzett talajmunka díjtételeit csökkenteni kell oly módon, hogy a 16-20 cm-es közép-mély szántás díja a termelőszövetkezeteknél az eddigi 42 búza kilogramm vagy 84 forint helyett 32 búza kilogramm, vagy 64 forint, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknál pedig 84 búza kilogramm helyett 53 búza kilogramm, vagy 106 forint legyen. Ugyanilyen arányban kell csökkenteni az összes egyéb talajmunkák díját is. A termelőszövetkezetek abban az esetben fizetik a fenti díjtételeket, ha a gépállomási szerződésben vállalt kötelezettségeiket teljesítik, tehát traktorvezetőt és munkagépkezelőt adnak, továbbá az üzemanyagot kiszállítják." A gépállomási szerződések megkötéséről és a gépi munkák díjának megállapításáról szóló 1954 márciusi FM rendelet lényegében visszalépést jelentett a minisztertanácsi határozathoz képest.7 1 A termelőszövetkezetek és gépállomások viszonyában az 1953 előtti állapotokhoz képest alapvető változás nem történt. A szövetkezeteknek talajmunkáknál éppúgy ki kellett szolgálni a gépállomásokat, mint korábban. A gépállomások felelősséget annyiban növelték, hogy a két fél között megkötött szerződésben terményenként feltüntették katasztrális holdanként milyen termésátlagot kell elérni, hogy a munkadíjat kifizessék. Ez viszont 69 Uo. 169. 70 1037/1953. (VIII. 2.) MT határozat. Rendeletek Tára 1953. 194. 71 2/1954. (III. 4.) FM számú rendelet. Rendeletek Tára 1954. 445.
