Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075

1104 NAGY JÓZSEF A különböző termények felsorolása a munkabér búzaértékbe való átszámí­tását jelenti. Egy kh talajművelési költsége tehát a talaj minőségétől függően sík­vidéken 96 és 120 búza-kilogramm között volt, de dombvidéken és futóhomokon ez elérhette a 137 kg-ot is. Nehezen érthető egyébként, hogy miért a leggyengébb termelési adottságú futóhomokra vetették ki a legmagasabb költségeket. Ez azon­ban még csak a talajművelés volt. A gépállomás munkagépei aratták le a gabonát, ők csépeltek, a gépállomás vontatói, vagy teherautói szállították a gabonát a szé­rűre, majd a begyűjtő helyre, s mindezért fizetni kellett. 1951-ben jó termésű év volt, s országos átlagban 9.7 q búzát takarítottak be kh-ként. Ha azonban a gépi munka költségeit összeszámoljuk, akkor azt látjuk, hogy az a megtermelt érték 25-30%-át elvitte. A gépállomásoknak azonban elvileg kötelességük lett volna támo­gatnia dolgozó paraszti (nem kulák kategóriába eső kistermelői) földek megművelését is. Az egyéni termelők gépi munka díja azonban 20-30%-kal magasabb volt. Mind a termelőszövetkezetek, mind az egyéni termelők drágának találták a gépállomások munkadíjait, s ahol lehetett, igyekeztek mellőzni munkájukat. Az aratást és cséplést, különösen a kombájnok megjelenése után természetesen a gépállomásokkal végeztették, de még 1955-ben is arról számol be egy jelentés, hogy „a gépállomások megnövekedett traktorállománya ellenére a termelőszövet­kezeti csoportokban és az egyéni gazdaságokban még az alapvető talajmunkák gépesítési színvonala is alacsony."59 1955-ben termelőszövetkezeteknél az őszi mélyszántás 47.9%-át, a vetőszántás 39%-át végezték géppel, de a kapálás csak 0.2%-ot tett ki. A gépi munka elterjedtségének alacsony szintjéhez hozzájárult az is, hogy mind a szövetkezetek, mind a kistermelők gyakran elégedetlenek voltak a munka minőségével. 1952 februárjában egy újabb FM rendelet a mindenkori tényleges évi termést figyelembe véve csökkentett ezeken a merev díjtételeken, de a problémát alapvetően nem oldotta meg.6 0 Az MDP Politikai Bizottsága 1951-52-ben több alkalommal is foglalkozott a gépállomások működésével, ezek azonban zömmel csak politikai, vagy szervezeti kérdéseket érintettek. A PB 1951. június 14. ülésének fő mondanivalója az volt, hogy „a gépállomások dolgozóinak legalább 50%-a nő legyen."6 1 Az 1952. április 10. ülés határozata kimondotta, hogy a gépállomások jobban vegyék ki részüket a termelőszövetkezetek megszilárdításából. „A gépállomásokon keresztül az ed­diginél sokkal jobban érvényesüljön a munkásállam befolyása a termelőszövetke­zetek gazdálkodásában. A gépállomások felelősséggel tartoznak a termelőszövet­kezetek gazdálkodásáért, beadási kötelezettségük teljesítéséért és a közös gazda­ság állandó növeléséért." Az ülés fő problémája az volt, hogy addig már öt gépál­lomáson 3 főből álló politikai osztályt állítottak fel, s ezek tapasztalatai alapján indokolt-e a politikai osztályok hálózatának a kiépítése. Az itt elfogadott határozat megerősíti, hogy a gépállomások politikai megbízottai minden szempontból he­lyettesei a gépállomás vezetőjének.62 59 Adatok és adalékok 269. p. 60 11/1952. (II. 15.) FM. számú rendelet. Rendeletek Tára 1952. 411. 61 MOL - M 276. f. 53. 77. öe. 62 MOL - M 276. f. 53/96. öe.

Next

/
Thumbnails
Contents