Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
A SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉS AZ 1950-ES ÉVEKBEN 1099 legalább 150 holdat, a kombájnokkal pedig 200 kat.holdat arassanak le. A lófogatú aratógépekkel és aratásra átalakított fűkaszákkal egyénenként legalább 80 kat.hold gabona aratását végezzék el. Az állami gazdaságok gabonavetésüknek országosan legalább 90%-át, a gépállomások a termelőszövetkezetek gabonavetésének országosan legalább 35%-át kombájnnal és aratógéppel kötelesek learatni. A kombájnokat és az aratógépeket az őszi árpa aratásától kezdve az aratás befejezéséig üzemeltetni kell. A kombájnok és aratógépek legalább napi 16 órán át, harmatmentes éjszakákon pedig — az üzemközbeni karbantartás elvégzése mellett — éjjel is dolgozzanak." A meglévő gépállománnyal azonban ezt a rendeletet lehetetlen volt végrehajtani. Ráadásul a kombájnoknak több mint felét 1953-ban állították munkába. A traktorosokat ekkor kellett kiképezni a kombájnnal való aratásra, ráadásul a munkaversenyben készült gépeken sok volt a meghibásodás, rossz volt az alkatrészellátás, gyakran alapvető kiegészítő gépeket (pl. szalmabálázó) nem biztosítottak. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek sem voltak azonban felkészülve a gépi aratásra. Nagy volt a szállítási szemveszteség, nem volt megfelelő a tárolás, szárítás. Ezek a problémák az egyénileg termelő gazdálkodókat természetesen közvetlenül nem érintették, de a terméscsökkenésből adódó veszteség, ha az egész ország élelmiszer-ellátását veszélyeztette, akkor ez nagyobb terhet jelentett a magántermelőkre is. 4) Az állami irányítás egyéb eszközei a) Gépállomások A gépállomások hálózatának kiépítését egy 1947. január 11-én kiadott földművelésügyi rendelet indította el, amely a magántulajdonban lévő mezőgazdasági gépek elkobzását és megyénkénti összegyűjtését tette lehetővé.5 0 A rendelet egyértelműen kimondja: „Az Állami Mezőgazdasági Gépszolgálat feladata az állami tulajdonban lévő, valamint az állam által ideiglenes használatra igénybe vett mezőgazdasági gépek okszerű használatának biztosítása érdekében a mezőgazdasági gépszolgálat szervezetének kiépítése és e szervezetnek működésben tartása. A földművelésügyi miniszter az Állami Mezőgazdasági Gépszolgálatot a mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatos, a földművelésügyi igazgatás körébe tartozó egyéb tennivalók ellátásával is megbízhatja." Ennek a rendeletnek csupán az volt a célja, hogy a háború után gazdátlanul maradt, vagy gyanús körülmények között egyéni tulajdonban került traktorokat a földművesszövetkezetekben, vagy állami gazdaságokban törvényesen összegyűjtse, és hasznosításáról gondoskodjék. A rövid, párszakaszos rendelet szervezeti és szervezési kérdésekkel nem foglalkozik és 1947-ben részletesebb kormányzati intézkedéssel nem találkozunk. 1948 áprilisában azonban kormányrendelet jelent meg a Magyar Állami Mezőgazdasági Gépüzem létesítése tárgyában.5 1 Ez a kormányrendelet már részletesen foglalkozik az Állami Mezőgazdasági Gépüzem (AMG) feladatával, szervezési és szervezeti kérdéseivel. Feladatkörét abban határozzák meg, hogy „a me-50 90.070/1947. FM. sz. MK 1947. 8. sz. 51 4910/1948. Kormányrendelet. MK. 1948. április 27.
