Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075

A SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉS AZ 1950-ES ÉVEKBEN 1097 amely kifejti, hogy kiváló termésre van kilátás, éppen ezért a korábbi éveknél is jobban kell megszervezni a betakarítást. Ez a bevezető szöveg a várható sikertelenségek bűnbakjait is kijelöli. „Mint minden munka a mezőgazdaságban, az aratás, cséplés és begyűjtés is még fokozottabban harci feladat és számítani kell a munkák során a kuláktámadásokra és arra, hogy a kulákság mesterkedésével gátolni igyekszik a munkák jó elvégzését. Ezért egész dolgozó parasztságunk gondos, odaadó, éber munkája tudja csak biztosítani, hogy egész évi nehéz munkánk jó eredményét betakaríthassuk dolgozó parasztságunk és egész népünk javára." A továbbiakban leírja a rendelet, hogy a búza, rozs, árpa, zab aratását mikor kell megkezdeni, hogy a legkevesebb szemveszteség következzen be, hogyan kell a learatott terményt a kialakított közös szérűn asztagba rakni, hogyan kell az őrzését megszervezni és felhívja a falusi tömegszervezeteket: a DEFOSZ-t, az MNDSZ-t, az EPOSZ-t, hogy „felvilágosító munkával, valamint a munkálatok helyes megszervezésével tegyék a falusi dolgozók tömegmozgalmává a minisztertanács határozatainak a végrehajtását." A rendelet értelmében az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben a cséplést augusztus 20-ig, az egyéni gazdaságokban augusztus 31-ig kellett befejezni. Az aratómunkásokat a DEFOSZ-on keresztül június 5-ig kellett leszerződtetni, ugyanakkor kötelezték a gépállomásokat, hogy az aratáshoz szükséges gépeket június 10-ig hozzák üzemképes állapotba. A rendelet a földművelésügyi minisztert kötelezte arra, hogy az állami gazdaságok gabonavetésüknek legalább 50%-át, a termelőszövetkezetek legalább 20%-át géppel arassák le. Az aratási és cséplési munkákat természetesen ugyancsak ütemezték. Az állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek aratóbrigádokat kellett szervezni, s azok munkáját külön-külön értékelni, hogy jutalmazásukat megszervezhessék. A cséplőgép felhasználási terveket a DEFOSZ-szal együttműködve június 10-ig véglegesítették, és területi beosztásukat megállapították. Terv szerint az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek gabonáját saját területükön, az egyéni gazdálkodók gabonáját közös szérűn csépelték ki. Ütemezés szerint a cséplőgépek már június 20-án kijelölt helyükön üzemképes állapotban várták a munka megkezdését. Előírták, hogy a közös szérűkön a borsó, bíborhere, repce, rozs, őszi árpa cséplését a búza aratásának bevárása nélkül kezdjék meg. A betakarítási munkák egyik lényeges eleme az ellenőrzés megszervezése volt. Állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben ez egyszerűbb volt, a magángazdálkodókkal szemben azonban jóval nagyobb volt a bizalmatlanság, így az ellenőrzést is sokkal precízebben szervezték meg. „A cséplés elvégzését mind mennyiségi, mind minőségi szempontból ellenőriztetni kell. A DEFOSZ minden géphez jelöljön ki ellenőrt az ott dolgozó munkacsapat tagjai közül; míg a felülvizsgálatot 20-20 gépenként a belkereskedelmi miniszter által kijelölt körzeti ellenőrök végezzék. A cséplési ellenőrök kijelölésének határideje június 5. napja, a körzeti ellenőröké pedig június 20. napja." A cséplőgépek teljesítményét, s a kicsépelt gabona mennyiségét hetenként jelenteni kellett. A betakarítás leglényegesebb pontja a terménybegyűjtés volt. A rendelet felszólított minden termelőt, hogy „mind a szerződéssel termelt, mind a beadási kötelezettség teljesítésére szükséges, mind pedig az önként eladásra szánt termé-