Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
1080 NAGY JÓZSEF a feltételei annak, hogy az egyéni gazdálkodás helyébe általánosan a termelőszövetkezetek lépjenek. De a mi viszonyaink között az egyéni gazdálkodás is, ha az egyszerű szövetkezeti mozgalom széles hálózatára támaszkodik, a mezőgazdaság szocialista fejlődését mozdíthatja elő, termelőszövetkezetek létesüléséhez vezethet. - Az átmenet az egyéni gazdálkodásról a szövetkezeti gazdálkodásra lassú folyamat, mely a parasztság önkéntes elhatározását, továbbá türelmes átnevelését követeli meg. Gyorsítani ezt az átmenetet most elsősorban az által kell, hogy az értékesítési és fogyasztási szövetkezeti tevékenységet az általános falusi szövetkezeteken belül összekapcsoljuk a szövetkezeti termeléssel, s hogy az állam különböző előnyökben részesíti a szövetkezetet."51948 tavaszán tehát még egy mérsékelt és fokozatos termelőszövetkezeti szervezés a célkitűzés. Itt még az általános szövetkezeteken van a hangsúly, amelyeknek részei a termelőszövetkezetek is, de már erőteljesen és több alkalommal felvetődik a kulákok elleni harc is, és már ebben a határozatban benne van, hogy a kulákbérleteket el kell venni, és szegényparasztokból álló bérlő-szövetkezeteknek adni. Ezt a szemléletváltást, valamint a falusi osztálytagozódást és erősödő osztályharcot hangoztató elméletet felerősítette a Kommunista és Munkáspártok 1948. június 27-i bukaresti ülésének határozata, amely felhívta a figyelmét a demokratikus országok kommunista pártjainak a „falusi osztálytagozódás" gyorsuló folyamatára, az „osztályharc éleződésére" és a mezőgazdaság kollektivizálására.6 Ennek a határozatnak a jelentőségét magyar szempontból Hegedűs András — akkor már mint az MDP KV Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottságának vezetője — még 1950-ben is hangoztatta: „A megváltozott helyzetben pártunk parasztpolitikájának kialakulását nagymértékben elősegítette a Tájékoztató Iroda emlékezetes határozata, amely a mi pártunk részére is figyelmeztetés volt, hogy a szocializmus építése falun történelmi szükségszerűség minden népi demokratikus országban."7 Ez a kötelezettség természetszerűen következett a Tájékoztató Iroda 1947 szeptemberi megalakulásakor elfogadott állásfoglalásból, amikor kimondották, hogy a népi demokratikus országok a Szovjetunió sok éves tapasztalatait belpolitikájukban is figyelembe veszik. Ha tehát az „élenjáró szovjet mezőgazdaság" eredményeit a kolhoz-rendszernek köszönheti, akkor a magyar mezőgazdaságnak is ezt az utat kell követni. Rákosi már 1948 júliusában kijelentette: „nem elég a szocializmust a városban építeni, és nem is lehet a szocializmust megvalósítani, ha a falun nem építjük." A faluban viszont nem lehet addig építeni, „míg ott szabadon nőnek a kizsákmányoló elemek."8 Az állami elővételi jog és a kulákbérletek felszámolása szerepelt az MDP alakuló kongresszusának programjában is 1948 júniusában. „A párt védi a paraszti magántulajdont, éppen ezért ellenzi a kisbirtokok további elaprózását, és síkraszáll tervszerű állami birtokpolitika keretében a föld adásvételénél az állam elővételi jogának gyakorlásáért a dolgozó parasztság javára. A mezőgazdasági munkanélküliség megszüntetésének fontos eszköze a vidék iparosítása, továbbá 5 Uo. 564. 6 A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának határozatai. Bp., 1950. 15. 7 Hegedűs András: A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdései. Pártfőiskolai előadás. 1950. október 5.,Bp., 1951. 8 Rákosi Mátyás: Építjük a nép országát. Bp., 1949. 55.
