Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Tomka Béla: A német tőke Magyarországon az első világháború előtti évtizedekben.V/1053

1054 TOMKA BÉLA Magyarország ma — csakúgy mint a vizsgált periódusban, az első világháborút megelőző két évtizedben — jelentős tőkeimportőr, így tárgyunknak lehet némi aktualitása is. Ráadásul a tőkebehozatal forrásaiban is jelentős az állandóság: a tőkeimportnak ma is fontos forrását képezi Ausztria és Németország. U-gyanakkor — mint látni fogjuk — a tőkeimport lebonyolításának módja, intézményi és egyéb feltételei a századfordulón jelentősen különböztek a maitól. A külföldi német befektetések fő jellemzői A német tőkeexport már a 19. század első felében is jelentős méreteket öltött, jóllehet még megbecsülni is nehéz ennek mértékét. A német pénzügyi központokban kezdetben elsősorban külföldi állampapírokat forgalmaztak, majd a vasútépítések megindulása után vasúti papírok is társultak hozzájuk. Összefüggő adatsorokkal az 1880-as évek elejétől rendelkezünk a külföldön végrehajtott német portfolio-beruházásokról. A német piacon elhelyezett külföldi értékpapírok mennyiségére vonatkozóan három forrás használható: az úgynevezett bebocsátási statisztika (Zulassungsstatistik), a kibocsátási statisztika (Emissionsstatistik) és az „értékpapírbélyegzési" statisztika (Effektenstempel-statistik). Ami a statisztikák elsőként említett típusát illeti, a tőzsdei kereskedelembe bebocsátott értékpapírokról a német statisztikai hivatal 1897 után adott ki adatsorokat. Ezek azonban nem veszik figyelembe azt, hogy az engedélyezést követően a kibocsátás valóban megtörtént-e, s amenynyiben igen, a teljes engedélyezett összegben valósult-e meg. Különösen félrevezető lehet ez a statisztika, ha az újonnan engedélyezett papírok régebbiek konverziójaként kerültek kibocsátásra.4 A kibocsátási statisztika legfőbb forrása a kor neves német közgazdasági folyóirata, a Der deutsche Ökonomist, ami 1883-tól kezdődően közölt ilyen adatokat.5 Legfontosabb adatbázisát a kibocsátások nyilvánosságra hozott eredményei jelentették, s a folyóirat maga is végzett rendszeres felméréseket a kibocsátások sokerességét illetően. Ennek ellenére gyakran így is csupán becslésekről volt szó. A statisztikák harmadik típusának alapja az volt, hogy a Németországban kibocsátott, illetve az országba behozott külföldi értékpapírok után adót kellett fizetni, amit a papírok lebélyegzésével igazoltak. A befolyt összegeket statisztikailag is feldolgozták, s különböző folyóiratok illetve lapok le is közölték azokat (Frankfurter Zeitung). A fenti adatforrások mindegyike rendelkezett tehát hiányosságokkal, így célszerűnek tűnik többet is megismerni a különböző statisztikákat felhasználó számítások közül. Annál is inkább indokolt ez, mert jóllehet a vizsgált periódus német tőkeexportjára vonatkozóan a számításokban nincs hiány, a fenti módszertani problémák fényében talán nem is tűnik különösnek, hogy nem találunk standard, általánosan elfogadott adatokat.6 4 Paul Arndt: Neue Beiträge zur Frage der Kapitalanlage im Auslande. Zeitschrift für Sozialwissenschaft. N.E VI. Jg. 1915. 443. 5 Hermann Kleiner: Emissions-Statistik in Deutschland. Stuttgart-Berlin, 1914. 7. 6 Csak néhány jelentősebb munkára utalunk az alábbiakban nem idézettek közül: G. Schmollen Einleitung zu den statistischen Anlagen der Börsen-Enquete-Kommission Berlin, 1893.; A. Sartorius v. Waltershausen: Das volkswirtschaftliche System der Kapitalanlage im Auslande. Berlin, 1907.; K. Helfferich: Deutschlands Volkswohlstand, 1888-1913. Berlin, ,jí·'»