Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Csetri Elek: Kőrösi és az Akadémia I/103

KÖZLEMÉNYEK Csetri Elek KÖRÖSI ÉS AZ AKADÉMIA Amikor 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának centenáriumi ünnepségeit tartották, köszöntő levelében az angol Royal Society öt magyar tudós nevét emelte ki. Azokét, akik a nemzetközi tudományos életben a legnagyobb elismerést szerezték. Mégpedig Körösi Csoma Sándor, Duka Tivadar, Vámbéry Ármin, Goldziher Ignác és Stein Aurél nevét.1 Valamennyien orientalisták voltak és vagy a Brit Birodalom szolgálatában álltak vagy annak érdekkörébe eső területen tevékenykedtek. Az akkori humán-központú tudománypolitikai irányulás és a hiányos információs hálózat okából az angolok névsorából kimaradtak a matematikában és természettudományokban érdemeket szerzett magyar tudósok, így a nem euklideszi matematikában úttörő Bolyai János, a dinamó feltalálásában prioritással rendelkező Jedlik Ányos, a földalatti kincseket érzékelő ingát feltaláló Eötvös Lóránd, a telefon-központot kitervelő Puskás Tivadar és mások. Ha „hírünk a világban" azóta valamit javunkra is módosult, alapvetően nem változott meg. Hiszen például olyan nagytávlatú és modern eszmeiségű monográfiákban, mint Duroselle Európa története, Közép- és Kelet-Európa más népeivel együtt a magyaroknak alig juttat néhány oldalnyi tért, míg a nagy népszerűségű Paturi-féle Technika krónikájának eredeti, idegen nyelvű kiadásában magyar találmányok vagy feltalálók egyáltalában nem fordulnak elő. A helyzet megváltoztatására a magyar tudománypolitikának még sok a tennivalója. Csakis így remélhető, hogy a Magyar Akadémiánk bicentenáriumakor a világ megfelelő fórumainak névsorában nemcsak az 1925-ös brit üdvözletben szereplő nagyságok, hanem más tudományos teljesítményt nyújtó magyarországi személyiség, Nobel-díjas is jelen lesz. Tanulmányunkban az 1925-ös brit üdvözletben felsoroltak közül Körösi Csoma Sándor személyét ragadjuk ki és kíséreljük meg beilleszteni a Magyar Tudományos Akadémia fejlődésének egészébe, mindig vigyázva arra, nehogy nagy orientalistánk és tudósunk iránt az eddigiek során gyakran érvényesült kegyeletes túlzás hibájába essünk. Tesszük ezt főleg azért, mert —- noha Körösinek kapcsolata a magyar tudományossággal számos összefüggésben felmerült, személyével az Akadémia több könyve, tanulmánykötete és ülésszaka is foglalkozott, sőt műveit is kiadta — tudósunk és az Akadémia viszonyának kérdése eddig külön, részletekbe menő tanulmány tárgyaként nem szerepelt. Ha Körösi a nemzetközi tudományosságban tibetistaként vívott ki rangot magának a magyar Akadémia és 1 Térjék József: Körösi Csoma dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Bp. 1976. 23. (Keleti Tanulmányok - Oriental Studies. 1.)