Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Hoensch; Jörg K.: Matthias Corvinus. Diplomát; Feldherr und Mäzen (Ism.: Tringli István) IV/1040
1040 TÖRTÉNETI IRODALOM 1040 időtől kezdve szétvált Róma és Avignon. A történészek véleményével ellentétben a nyugati egyházszakadás fő előmozdítóit a bíborosokban látja. Fontosnak tartaná a római Kúria történetének megírását az egyházszakadás idején. A kötet tanulmányában maga is megkísérli, hogy VI. Orbán és VII. Kelemen pápasága idején a két kúria működéséről, a pápák kormányzási elveiről röviden számot adjon. Arra keres választ, hogy miként értelmezte a két pápa saját pápaságát, ami a kúriák működésében is nyomot hagyott. Az egyházszakadással foglalkozik a kötet utolsó tanulmányában is, csak a téma megközelítése változott. Két, az egyházhoz közelálló személyiség — Dietrich von Niem volt az egyik, aki az utolsó avignoni pápák idejétől kezdve a Kúria tagjaként közvetlen szemlélője az eseményeknek, Bonifacio Ferrer, XIII. Benedek pápa belső titkos tanácsosa a másik — műveinek elemzésével ad képet az egyház és benne a bíborosok erőfeszítéseiről, hogy az egyházszakadásnak véget vessenek. A két korabeli munka ismertetésével az is célja volt, hogy felhívja a történészek figyelmét a bíborosok történetének fontosságára ebben az átmeneti időszakban. A kötetet Pásztor Edith 1955-1997 között írott műveinek bibliográfiája zárja. Összefoglaló értékelésként elmondhatjuk, hogy Pásztor Edith tanulmánykötete jelentős hozzájárulás a középkori egyház és pápaság történetéhez. Mind problémafelvetésében, mind a hatalmas levéltári anyag feldolgozásában követendő példát adott mindazoknak, akik a téma kutatásával foglalkoznak. Teke Zsuzsa Jörg Κ. Hoensch MATTHIAS CORVINUS Diplomat, Feldherr und Mäzen Verlag Styria, Graz-Wien-Köln, 1998. 328 o. KORVIN MÁTYÁS Diplomata, hadvezér és művészetpártoló A szerző — aki 1972 óta a Saarbrücken! egyetem kelet-európai történeti tanszékének vezetője — az elmúlt években gyors egymásutánban három könyvet is megjelentetett: egy életrajzot Luxemburgi Zsigmondról (1996.), egy dinasztiatörténetet a Luxemburgokról (2000.) és egy Hunyadi Mátyás életrajzot. A Mátyás-biográfia kilencven százalékban politikatörténet, mégpedig a legjobb fajtából. Ha Hoensch munkáját összehasonlítjuk az elmúlt évtizedekben Magyarországon megjelent kis számú, egész életet átfogó, középkori életrajzokkal, rögtön szembetűnik a különbség. A magyar szerzők többsége számára egy-egy személyről írni valójában ürügyet jelent arra, hogy a korról írjanak. A személyiség háttérben marad a történelem sok szereplője mögött, a főszereplőt körülvevő társadalmat, gazdaságot, némely esetben a kultúrát (Id. Huszti Janus Pannonius-életrajzát) részletesebben tárgyalják, mint a személy cselekedeteit. A festészetből kölcsönzött hasonlattal élve a háttér sokszor jobban kidolgozott, mint maga a portré. Hoensch életrajzai azonban mindig a főhőst követik. A különbség a kétféle megközelítés között azonban nem okoz ellentétet, hiszen egy középkori uralkodó története valójában az általa kormányzott országok történetét jelenti. A Mátyás-életrajz ily módon Közép-Európa, különösképpen Magyarország, 15. század második felének történetét tárgyalja elsősorban a diplomáciai és hadi események szempontjából. A könyv beosztása a kronológia elvéhez igazodik. Mindössze három fejezet — az első és az utolsó kettő — nem követi a szigorú időrendiséget. Az első fejezet a 15. századi magyar államot és társadalmat mutatja be, éppen csak annyira, amennyire a későbbiekben előforduló fogalmak megértéséhez ez szükséges. A Hunyadi-család és Mátyás gyermekkorának története valójában az 1439 utáni "zavaros idők" rövid története. Az ezután következő fejezetek már a hatalom megszerzésének, illetve az uralkodásnak egy-egy fázisához igazodnak. A szerző korszakolása meggyőző, az egyes korszakhatárok fontos eseményekhez kapcsolódnak; a legrövidebb korszak (1489-1490) alig kettő, a leghosszabbak (1458-1463, 1463-1467) öt-öt esztendőt foglalnak magukban. Az életrajz egységes elvek szerinti feldolgozása újszerű a Corvin-életrajzok sorában, Mátyás utolsó évtizede éppen akkora súllyal szerepel, mint az első. Fraknói nagyszabású Mátyás- monográfiája óta csak az 1470-es évekig terjedő eseményeket volt szokás részletesen elmondani, az utánuk következőkből már csak bizonyos részeket emeltek ki.
