Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Font Márta: Könyves Kálmán és kora (Ism.: Kiss Gergely) IV/1034

1036 TÖRTÉNETI IRODALOM tekintette lezártnak ezt a folyamatot. Erről tanúskodik az, hogy László király törvényei sem maradtak érintetlenek. Külön érdekesség Kálmán neveltetése, egyházi pályája, ill. az egyházi törvények közötti összefüggések bemutatása. A szerző, alighanem újdonság ez, rámutat arra, hogy e tekintetben Kálmán nagyobb érzékenységet mutatott elődeinél (pl. egyházmegyei zsinatok intézményesítése, papi nőtlenség szabályozása, egyházfegyelmi ügyek), a két társadalom, az egyházi és világi, közötti határvonal megerősítésére törekedett, s ez állt összhangban a reformpápaság célkitűzéseivel. A következő fejezet két egységből áll. Az első azt mutatja be, kik segítették az uralkodót döntései meghozatalában, valamint azt, hogy ez a királyi tanács a gyakorlatban hogyan működhetett. Természetesen - s külön kiemelnénk a bemutatás közérthetőségét - nem lehet meghatározni egy-egy ilyen királyi tanácsülés pontos „menetrendjét". A másik egység a kormányzás gyakorlati megvalósításában, a hadakozás terén a király rendelkezésére álló harcosokat mutatja be, nem csak a tanácsban részt vevő előkelőket, hanem a társadalom katonáskodó tagjait is (feladatok, korabeli elnevezések, kötelezettségek). Ez a rész később kiegészül a Kálmán-kori társadalom keresztmetszetének képével. A kormányzásról alkotott kép nem lenne érthető a királyi jövedelmek bemutatása nélkül. Arra a kérdésre, hogy mekkorák, természetesen pontos számokkal nem lehet válaszolni. Amire feleletet lehet találni, az a királyi jövedelmek összetételének kérdése. Ε tekintetben a szerző is hangsúlyozza, hogy a király és kísérete, az egyszerűség kedvéért az udvar, állandóan úton volt az országban, tehát a jövedelem egy részét felélték. Ugyanakkor jó képet kapunk arról, hogyan is történt a főleg természetbeni jövedelmek begyűjtése, s milyen fontosabb jövedelemfajták figyelhetők meg. A szerző érzékletesen mutatja be az e téren bekövetkezett kisebb változásokat, valamint ezek okait. Ezek között külön kiemelhető az István-kori adórendszer átalakítása (8 és 4 dénáros adó), a kereskedelem szabályozása, valamint a forgalomban levő értékmérő pénz, a dénár megújítása. A szerző ezt követően a királyi udvar belső életét mutatja be, azokat a megkülönböztetett központokat, ahol az udvar, állandó vándorlása ellenére is, rendszeresebben időzött. Képet kaphatunk arról, miként igyekezett Kálmán király Esztergomot átépíteni, fejleszteni ezen igénynek megfelelően. Természetesen a kép nehezen rekonstruálható, hiszen a későbbi építkezések, különösen III. Béla idején, jelentős mértékben átszabták az általa eltervezett és végrehajtott változtatásokat. A másik, nem kevésbé fontos központ Székesfehérvár is különös figyelmet kap, hiszen itt is Szent István a példakép. Nem véletlen, sugallja a szerző, hogy a társaskáptalan jogainak összefoglalása éppen a Hartvik-legendában olvasható, valamint az sem, hogy Kálmán elődeivel ellentétben itt jelöli ki temetkezési helyét, ezáltal továbbépítve a szakrális központot. Ε mellett szemléletes képet kapunk a királyi udvar mindennapjairól, a vadászatok jelentőségéről, lakóhely-típusokról, öltözködésről, ruházatról, ételekről. A következő fejezetben a szerző részletesen bemutatja a Kálmán-kori társadalom egyes rétegeit. Kiindulópontja a szabadság fogalmának korabeli értelmezése, s az e téren bekövetkezett változások bemutatásán keresztül különíti el az egyes rétegeket. Ennél nehezebb feladat a korabeli népesség létszámának megragadása a kor forrásadottságainak figyelembe vételével. A korabeli nem magyar etnikumok közül a szerző a zsidókat, az izmaelitákat, a besenyőket és szlávokat emeli ki, külön kitér sajátos szerepükre. Kálmán király külpolitikája (Szövetségesek és ellenfelek) bemutatásának terjedelmes fejezetet szentelt a szerző, de ez érthető is, hiszen az eddigi feldolgozások inkább kronologikus rendben dolgozták fel ezt az időszakot. A szerző evvel szakítva az egyes szomszédokkal, távolabbiakkal, s közelebbiekkel folytatott külpolitikát tematikusan tárja az olvasó elé, s ez könnyebb eligazodást biztosít. Nem véletlen, hogy a kiindulópont éppen a horvát-dalmát régió, amelynek biztosítása szinte kötelező feladatként hárult Kálmánra. A kezdeti sikerek gondolatára fűzi fel a szerző a keresztes hadak utjának biztosítására tett lépéseit, ill. ezzel összefüggésben részletesebben is foglalkozik Kálmánnak a pápaság és császárság közötti konfliktusban kialakított álláspontjával, s ebből következő lépéseivel, amrlyek egyértelműen pápapártiságáról tanúskodnak. Újszerű módon kapcsolja össze a szerző a pápapártiság gondolatát Kálmán egyházi törvénykezésével .papi nőtlenség), és a főkegyúri jog gyakorlásának kérdésével (az ún. guastallai lemondás). Ezze nozza összefüggésbe - jóval erőteljesebb módon, mint azt a korábbi szakirodalom tette - Kálmán első η m η házasságát (Felicia). Ebben a részben azonban egy apró hibára kell utalnom, nev -.etesen ιί. Orbán pápa császár által kreált ellenfele nem II. Kelemen ellenpápa volt, hanem III. F -men, nem 1088-1100 között, hanem 1080-1100 között uralkodott. A szerző, összefüggésben a pápai-német-magyar viszony alakulásával, külön is kitér a régió más szomszédos államaival, Csehországgal, Lengyelországgal folytatott kapcsolatokra, elemezve a