Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
100 CIEGER ANDRÁS közötti személyes ellentétek domborodnak ki a leginkább. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezek egy része konkrét gazdasági (pl. vasúti szerződések, adóreform) és belpolitikai (pl. választási törvény) kérdésekre vezethető vissza. Andrássyhoz fűződő ellentmondásos viszonyát tovább élezte egyes külpolitikai kérdésekben vallott eltérő álláspontja (pl. a horvát és szerb ügyekben). Az udvari körök bizalma feltehetően a kormányzat néhány katonapolitikai lépése miatt rendült meg végleg Lónyayban.145 A párt vezetői szemében pedig leginkább erélyes kormányzási stílusa és a kormány szerepének a növelése érdekében tervezett lépései kelthettek bizalmatlanságot. Lónyay elszigetelődését feltétlenül megkönnyítették az ellenzék által hangoztatott korrupciós vádak is, amelyeket fokozatosan a Deákpárt egyes körei is átvettek, a korrupció jelszava mögé bújtatva Lónyayval szembeni általános ellenszenvüket. Jól érzékelhető, hogy Lónyay személye egyre inkább teherré vált a párt számára, akadálya lett az elmérgesedett belpolitikai viszonyok rendezésének. Az ellenzék ugyanis lényegében kizárt mindenféle megegyezést Lónyayval, a kormánypárti vezetés pedig félt a párt tekintélyének a lejáratódásától, ezért jobbnak látták a rossz hírbe keveredett politikus elejtését.146 Lónyay az egy év alatt elszenvedett kudarcokat és a személyes tisztességét megkérdőjelező támadásokat élete végéig nem tudta feldolgozni, hátralévő évei lényegében a magánbecsülete helyreállításáért folytatott küzdelmekkel teltek el.14 7 145 1872. november 16-án az Ellenőrben állnév alatt egy cikk jelent meg a honvédség előléptetési rendszeréről. A szerző sérelmezte, hogy a katonai vezetés önkényesen járt el egyes (név szerint megnevezett) tisztek előléptetésekor illetve áthelyezésekor. A cikk bírálta továbbá a minisztériumi hivatalnokok hozzánemértését. A kormány hivatalos lapjának tekintett Budapesti Közlöny cáfolta a cikk állításait és a honvéd főparancsnokság segédirodáját gyanúsította meg azzal, hogy adatokat szivárogtatott ki az ellenzéki lapnak. József főherceg, a honvédség főparancsnoka visszautasította ezt a feltételezést és gyors vizsgálatot követelt Lónyaytól, aki egyben a honvédelmi tárca vezetője is volt. Lónyay el is rendelte a vizsgálatot, amely végül helyreigazítással zárult, ám felelőst nem nevezett meg. Ezt követően a főherceg az uralkodónál bepanaszolta Lónyayt. Bővebben: Ellenőr, 1872. nov. 16. és 24. (266. és 269. sz.); Reform 1872. nov. 24. (323. sz.) és dec. 4. (233. sz.) és a vizsgálatról: MOL. Κ. 26. 1872-XI-2130. 56. es. Máriássy úgy tudja, hogy Lónyay előzetesen jóváhagyta a Budapesti Közlöny cikkét. Lásd: Máriássy B.: A magyar törvényhozás és Magyarország történelme, i. m. 239-240. Ugrón szerint József főherceg haragját az is növelte, hogy Lónyay takarékossági szempontok miatt meg akarta akadályozni a honvéd lovas századok számának a növelését. Lásd: Ugrón Gábor Bartha Miklóshoz, 1872. nov. 27. OSZK Kt. Levelestár. 146 jgy látták ezt az ekkor Magyarországon dolgozó külföldi diplomaták is. Pl. Lukács, i. m. 575.; Diószegi, i. m. 172. 147 Lónyay politikai pályájának további alakulásáról: Cieger András: A politika forgószínpadán, i. m. Általánosabban pedig a bukott politikusok lelkiállapotáról: Cieger András: A kormányférfi. A dualizmus kori kormányzati politika egyes kérdéseiről. Századvég, 1998. Tél, Üj folyam 11. szám 3-23. (különösen: 14-23.)
