Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 999 a pogányok és a keresztények számára egyaránt. A Jézus Krisztussal és a Krisztusban megvalósuló isteni kegyelem nyilvánvalóan nem állhat ellentétben — mivel „általa lett minden, ami lett"8 5 — a Teremtő Isten által minden emberi szívbe beleplántált, beleírt természeti törvénnyel, amely ily módon Istennek a törvénye, akarata, a Tízparancsolat morális törvényében, a lelkiismeretben megnyilvánuló, az emberrel kapcsolatos szándéka. Az üdvösség elérése a bűneset óta és következtében már csakis heterosoteriologikus úton lehetséges és vált Krisztusban lehetővé — erről a Kinyilatkoztatás, a lex divina tudósít —, de ez még távolról sem jelenti azt, hogy a lex naturalis szelleme, a Törvény szelleme — és nem betűje — érvényét vesztette volna, sőt éppen ellenkezőleg: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondám néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik."86 így értékelődött fel az emberi lelkiismeret mint Krisztus igazsága, mely minden emberi szív mélyén a születéstől fogva jelen van, de a gyarlóvá lett emberi természetet az Evangéliumnak kell erre újra és újra figyelmeztetnie. A lelkiismeret teremtettségbeli „adottság" mindenki számára, fórumán pedig a jó és a rossz distinktiv megállapítása, nem pedig az üdvösséget felkínáló isteni Ige szerepel. Ez utóbbi természetesen nélkülözhetetlen minden transzcendens és immanens jó eléréséhez mint Isten kegyelme, hiszen a kegyelem nélküli „önérdem" fogalma az ősbűnnel végérvényesen értelmét vesztette. Mégis, a fentieknek megfelelően létjogosultságot nyert a „teológiaiak" mellett a Macrobius óta megkülönböztetett négy ún. sarkalatos, „politikai" erény is, akár még mint az üdvösség útjára való „rálépés" módja is: „Actus virtutis politicae non est indifferens, sed est de se bonus, et si sit gratia informatus, erit meritorius."87 A lelkiismerethez hasonlóan ontológiai jellegű az emberi , józan ész" is, melyet szintén gyakorta azonosítottak a természeti törvénnyel. Alá kell húznunk, az abszolutista teoretikusok a kora újkorban éppen úgy elfogadták a természeti törvényből következő legfontosabb presszimákat, mint politikai teológiai ellenlábasaik, az ellenállási elméletek kifejtői és védelmezői. Ezek közül a premisszák közül a legáltalánosabb a kormányzat szükségességébe vetett megrendíthetetlen hit volt.8 8 A természetjogi érvelés alapján az ember társadalmi és politikai lény, az állam — ellentétben Szent Ágoston véleményével — nem szükséges rossz, hanem egyszerűen szükséges — ha az emberi gyarlóság miatt alkalmazandó kényszerítő eszközeit sokszor rossznak véljük is —, létrejötte természetes és megfelel az emberi „hajlamnak", annak, hogy ha egyszer az Isten bizonyos földi célokat is állított az ember elé, azokat a lehető leghatékonyabb eszközökkel igyekezzék is megvalósítani. Ezen eszközök felismeréséhez és használatához kapta az észt Isten egyik legfontosabb ajándékaként. Ha a természetes eszét követi, az ember Isten akaratának megfelelően sokat megvalósíthat földi boldogságából. Ez a kereszténységen kívüli világról ugyanúgy elmondható, mint a keresztényekről. Jogos 85 Jn. 1, 3. 86 Mt. 5, 17-18. 87 Walter Ullmann: Principles of Government and Politics in the Middle Ages. London, 1961; 248. 88 J. Ρ Sommerville: Politics and Ideology in England, 1603-1640. London, 1986; 17.
