Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
990 RADÓ BÁLINT királyt az emberek minden más rangja és rendje (ranks and degrees) fölé, és minél magasabban van széke az övék felett, annál nagyobb a kötelessége Teremtője felé. És azért, ha megfeledkezik magáról (hálátlansága az ő magasságával állván összhangban), annál szomorúbb és keményebb lesz megfeddése; és helyzete magasságát feledteti majd bukásának súlya: mert minél inkább lekötelezettje valaki az Istennek, bűne annál nagyobb lesz másokénál."38 A legmesszebbmenőkig helyeseljük Jenny Wormald meglátását, miszerint a Trew Law-ban Jakab sokkalta szigorúbbnak bizonyult önmagával, mint alattvalóival szemben.39 A magunk részéről nem is látunk ebben semmi meglepőt, hiszen ez a szemlélet a divine right abszolutizmus tételrendszerével a fent ismertetettek szerint teljesen összeegyeztethető. Említettük, hogy van egy további momentum is, melyet a lázadásra csábító politikai írók ténykedése ellen kikelő Jakab király gondolatmenetéből kiemelendőnek tartunk. Ez nem egyéb, mint az „a lét nagy láncolatának" elképzelésével tökéletes összhangban álló vélemény, miszerint a „szirének" által csalárdul félrevezetett tömegek király elleni lázadása maguknak a lázadóknak is teljes kárára és bukására válik: „ egyetlen Államnak (Commonwealth) sem volt nagyobb szüksége ennek az alapnak igaz ismeretére, mint a mi oly régóta rendezetlen és zaklatott Államunknak (Commonwealth): a helytelen tudás volt az egyetlen forrás, melyből oly sok csapás, szenvedés és felfordulás származott, amint ezt sokak saját bőrükön érzik, és amelynek okát jól ismerik."40 Jakab célja a Trew Law-val egyértelműen didaktikai, mondhatnánk felvilágosító jellegű, ezért a közös, jól felfogott érdekért, magának az államnak, végső soron pedig valamennyi alattvalónak jólétéért kénytelen „megtörni a hallgatás csendjét",4 1 feltárva a nép előtt „az okot, melyből sok végtelen szenvedéstek származott és mivel már túl hosszú ideig volt részetek annak keserűségében, tudás révén kiküszöbölve ezeket megmenekülhessetek és elkerülhessétek azokat a siralmas következményeket, melyek ezekből mindenkor szükségszerűen adódnak."4 2 Joggal várhatnánk, hogy a király ezen „igaz alapok" lefektetése után, az alattvalók „felvilágosítása", figyelmeztetése után már nem csupán önmagával, hanem velük szemben is szigorú hangot üt meg, mondván, hogy ezek után a népnek nem lehet mentsége, hiszen ő világosan felhívta figyelmüket a lázítók csalárdságára és a lázadás veszélyeire és következményeire. Követhetne hasonló gondolatmenetet, mint önmagával kapcsolatban: ahogy ő mint Isten kiválasztottja megkapta a szükséges science royalle-t az uralkodáshoz, és így Isten indokoltan kéri azt rajta számon, úgy a nép is tisztában van már az ő írása révén az „igaz alapokkal", tehát enyhe és elnéző elbírálásra az alattvalók sem számíthatnak a továbbiakban. Azonban most és ezen a ponton Jakab király semmilyen jelét sem mutatja az ilyesfajta következetes szigornak. Hangneme kifejezetten békülékenynek és „barátságosnak" mondható. Mint jó pásztor őrködik nyája felett és igyekszik távol tartani tőle a farkasokat. Egyetlen vágya, hogy nem önmagát, hanem elsősorban népét megmentse a lázadás szörnyű és az egész politikai közösséget felbomlasztó, szétziláló következménye-38 Abszolutizmus 1997; 24. 39 Wormald i.m. 1991; 47. 40 Abszolutizmus 1997; 11. 41 Uo. 11. 42 Uo. 11.
