Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 985 amelyre a király mint szerető atya gyermekeinek, az alattvalóknak kötelességét, alattvalói hűségét építeni kívánja. Ezek az alapok szolgálnak egyedüli zsinórmértékül minden, a becsület, a tisztesség, s a hűség útján megmaradni kívánó alattvaló számára. Ha a „királygyilkosok" hamis és félrevezető érvelését és példáit az emberek ezekkel, a király által a műben lefektetendő alapokkal vetik mindenkor össze, sosem téveszthetnek célt. „Ezáltal az igaz ítéletnek útján rendben megmaradtok okosan megítélve minden cselekedetet annak minősége nem pedig az elkövetőkről bennetek kialakult előítéletek szerint: ily módon, miközben learatjátok ennek hasznát, fájdalmamat örömmé változtatjátok."1 4 Az ajánlás így zárul: „titeket Istennek, magamat pedig kedvező ítéleteteknek ajánlom."1 5 íme a kölcsönös, szerves és — mint rövidesen látni fogjuk — bizonyos értelemben szinte „családias" egymásrautaltság, melyet Jakab király írása befejezéseként is megfogalmaz majd; íme a gyógyír a hamis próféták csábító és csalárd eszméire. így válik nyilvánvalóvá a „cselekedetek minősége", azaz a fa gyümölcse, melyről maga a fa is megismerhető - hogy egy, Jakabtól és korától bizonyosan nem idegen bibliai szófordulatra utaljunk. Valóban, a G. Burgess által is bemutatott teológiai nyelvezet és érvelés,16 mely a lehető legtermészetesebb módon kapcsolódik a divine right eszmerendszeréhez, de nyilvánvalóan a divine right abszolutizmusához is — bár ez utóbbi esetében már elengedhetetlenül összefonódik a jogfilozófiai nyelvezettel — mindvégig sajátos jellemzője marad a Trew Law-nak. Illusztráció gyanánt vegyük az ajánlást a főcím megismétlése után követő főszöveg legelső mondatát: „Miután nincs semmi, ami olyan fontos lenne egy ország lakosai számára, Isten-ismeretük mellett, mint hűségüknek (alleagance) helyes ismerete, a közöttük felállított kormányzat formájának megfelelően, különösen egy Monarchiában (mely kormányzati forma, mivel az Istenséget mintázza, a legjobban közelít a tökéletességhez, amint az összes tanult és bölcs ember kezdettől fogva egyetértett ebben; az Egység lévén minden dolog tökéletessége), így a tudatlanság, és (ami még rosszabb) a sokaság félrevezetett véleménye, kiket azok, akik képesnek tartják magukat a tudatlanok tanítására és oktatására, elvakítottak, számos virágzó Állam (Commonwealth) vesztét és felforgatását okozta, mások esetében pedig nagy szerencsétlenségekre és teljes szétzüllésre vezetett."17 A fenti idézet nézetünk szerint két szempontból kell, hogy megfontolásra késztessen bennünket. Az egyik a helyes „Isten-ismeret" és az alattvalói hűség egymás mellé állítása, szoros összekapcsolása. Mondhatnánk, Jakab számára úgy függ össze e kettő, mint Mózes két kőtáblája: az elsőn az Úrral kapcsolatos parancsolatok, a másodikon az embertársakra vonatkozók olvashatók. Az Evangélium fényében különösen szorosan tartozik össze e két „útmutatásrendszer". Itt nyilvánvalóan az alattvalóknak uralkodójuk iránti köteles hűségén van a hangsúly, 14 Uo. 11. 15 Uo. 11. 16 Glenn Burgess: The Politics of the Ancient Constitution. An Introduction to English Political Thought, 1603-1642. London, 1992; 130. 17 Abszolutizmus 1997; 11.
