Századok – 2000
MŰHELY - Hoffmann Tamás: Parasztházak - kőfalakkal (Európai vázlat az erdők fogyásáról) 951
954 HOFFMANN TAMÁS nek egyharmadát az emberek számára lakásnak, kétharmadát pedig a számos állatok részére istállónak alakították ki. Ebben az övezetben (a Golf-áram hatására) enyhe a klíma, de télen-nyáron esik az eső. Embernek, állatnak, terménynek közös tető alatt a helye. A házak falai eredetileg gerendaszerkezetek, amelyeknek közeit vesszővel fonták be, majd betapasztották sárral. A 18-19. században a veszszőfonatokat többnyire téglákkal cserélték fel. A házak átépítésének büszke örömét a középkori parasztok élték meg először a történelem folyamán. Az Alpok lábainál húzódó város, Trentino városházának 15. századi freskóin, egy allegorikus városképen tárul elénk a kő- és téglaházak látványa, illetve a hegyoldalon az alpesi szállások fából ácsolt épületcsoportja. Amikor az utóbbiakat fenyőgerendákból ácsolták, már a külterületen megengedhető igénytelenség lett úrrá rajtuk, fenntartották egy korábbi építészeti kultúra helyi hagyományait. Feltehető, hogy a festő mecénása, a város magisztrátusa reprezentálni akart, és olyan emberek életéből választotta témáját, akik gazdasági beruházásaikban a „maradékelvet" érvényesítették. A városban és vidéken ebben a korban kőből, téglából építkeztek, viszont a gazdaság „hátsó udvarában", a hegyi legelőkön, fából. Ennek az ellenkezőjét látjuk a magyarországi „Schwaebische Türkei" falvaiban, ahol a múlt század utolsó harmadában — egy konjunktúra hatására —- átépítették az istállókat. A parasztok mesterembereket fogadtak, akik kő- és téglafalakat emeltek. Az új istállókban — higiénés tekintetben — korszerűsítették a jószágtartást, de a lakóházak építésénél még nem változtattak a föld-és vályogfalakon, sokan nem is fogadtak szakiparost, továbbra is igénybe vették a rokonok, szomszédok közösségi összefogásának segítségét. Valamennyien megelégedtek egy-egy — őket irányító — kontár építésvezető szakértelmével. A szakszem vagy magas színvonalon végzett művezetés egyébként is aligha tipikus a kialakuló ipari társadalomban. A falu iránjátóival ezek a gazdák rosszabbul jártak. Akik dirigáltak nekik, rendszerint csak féltehetségek voltak. Mégsem zavarták el őket. Holott maguk is sokat hallottak már arról, hogy a talajvizet felszívó, rosszul szigetelt vályog- és foldfalak károsak az egészségre. Ráhagyták azokra, akik azt mondták, hogy lakóházaikat nem kell átépíteni, noha maguk is jól tudták, rájuk fért volna. Nyilvánvaló, hogy állataikat, mert belőlük éltek, fontosabbnak tartották saját maguknál. A magatartási minták tehát különbözőek. Az indítékokat aligha lehet egyetlen időmetszetben, egyetlen állapotot elemezve feltárni. Ehhez folyamatokat kell áttekinteni. A prekapitalista társadalmak legszélesebb rétegeinek, a parasztoknak életkörülményei sokkal lassabban változnak, mint a piramis csúcsán állóké. A parasztok életviszonyainak szabályai csaknem változatlanok maradnak „hosszú tartamokon át". Ha meg akaijuk érteni helyzetüket, építészeti kultúrájukat és lakásviszonyaikat, meg kell vizsgálnunk életmódjukat. Az első problémakomplexus kétségtelenül a kontinens növényíoldrajzával kapcsolatos. 2. A FAVILÁG EMLÉKEI Európa erdőállománya alaposan megfogyatkozott. Napjainkban megközelítőleg egyharmadát borítja földrészünknek erdő, holott jó kétezer évvel ezelőtt a
