Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Bur Márta: A katolikus bolgárok szerepéről Havasalföld; Erdély és a Bánság gazdasági életében (17-18. század) 933
950 BUR MÁRTA jutott el a moldvai, havasalföldi, erdélyi, s persze magyarországi nyerstermékek egy része a délnyugat-európai piacközpontokba. A csiproveci bolgárok szoros üzleti kapcsolatban álltak a balkáni piachelyekkel, pl. Szófiával, ahol az erdélyi harmincadosok által regisztrált ún. török árut beszerezték. Csiprovci 1688-ban történt feldúlása után a katolikus bolgár kereskedők török területen lévő bázisukat, szülőhelyüket elvesztették, így a külföldön létrehozott ideiglenes és állandó telepek — Bradicsen, Krajova, Rimnik, Nagyszeben, Alvinc, Déva, Baja, Pétervárad stb. — szerepe megnövekedett életükben. A szétszórtan élő közösségnek sikerült a térségben hegemóniára törekvő osztrákokkal kiegyezni és a havasalföldi vajdáktól nyert jogokat velük elismertetni, sőt kiszélesítem. A Csiprovciból elszármazott katolikus bolgár kereskedők a leírt térségben kifejtett tevékenységük során komoly versenytársakkal, a raguzai, a görög, a szerb, a román stb. kereskedőkkel találták szembe magukat. A konkurensek ellenében — a raguzaiakat leszámítva — előnyt jelentett számukra katolikus vallásuk, nyugati műveltségük, ami megkönnyítette számukra a nyugati központokkal való üzleti kapcsolatok kiépítését és fenntartását. így a katolikus bolgárok nagy sikerrel kapcsolódtak be — a kisigényű fogyasztóknak szánt olcsó török áru forgalmazása mellett — Közép-és Délkelet-Európa mezőgazdasági termékeinek nyugat felé irányuló exportjába. Amenynyiben a 17-18. századi Kelet-Nyugat közötti árucsere területén szakosodásról lehet beszélni, úgy a bolgárok a legkeresettebb cikkek, a szarvasmarha, a viasz, a viza-ikra kivitelére specializálódtak. Az a körülmény, hogy az Erdélyben és Havasalföldön élő bolgárok a Bánság felszabadítása után szinte azonnal üzleti kapcsolatba léptek az osztrák katonai-kamarai adminisztrációval, hogy halászati jogot és legelőbérleteket szerezzenek maguknak, arra enged következtetni, hogy helyismeretüket egy korábbi időszakban szerezték meg, és e terület adottságainak kihasználásában a török időkben is érdekelve voltak. Nem lehet véletlen, hogy az újonnan meghódított tartományok termékeinek exportjával foglalkozó Temesvári Kereskedelmi Társaság, valamint a Legelőbérlő Társaság tagjai között katolikus bolgárokat is találunk. Figyelemre méltó, hogy a vidini janicsárok többek között Krajova környékén, tehát a bolgár telepek közelében is tartottak fenn állattenyésztő gazdaságokat és méheseket. Valószínűnek látszik, hogy a külföldi, ill. a nyugati piacok vonzáskörébe került oszmán elit termékeinek adás-vételében a katolikus bolgár kereskedők is részt vettek. A csiproveci bolgárok tevékenységére vonatkozó, eddig kevéssé ismert adatok összegezése során kiderül, hogy a közép-európai piacokon mozgó, s elsősorban a kisigényű vásárlók szükségleteinek kielégítésére berendezkedett balkáni kereskedők egy csoportja már a 17. sz.-ban be tudott kapcsolódni a fejlett európai centrumok élelmiszerrel és nyersanyaggal való ellátásába, s így részévé tudott válni Európa újkori gazdaságát alakító folyamatoknak. E tekintetben a katolikus bolgárokat az úttörők között kell számon tartanunk. A görögök, a makedo-románok csillagát csak később, a 18. sz. folyamán láljuk felemelkedni, amikor is gyapjúval, gyapottal, veresfonállal, stb. kezdték ellátni a fejlődésnek indult közép-európai, szászországi, sziléziai textilipart.
