Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Bur Márta: A katolikus bolgárok szerepéről Havasalföld; Erdély és a Bánság gazdasági életében (17-18. század) 933

946 BUR MÁRTA a dohány és a bortized szedésének a jogát. A következő évben ugyanezért a Kamara már 23 ezer, 1724-ben pedig 43,430 Guident követelt tőlük. A bérleti díj drasztikus emelése ellenére a bolgárok nem mondtak le erről a „nyilván jövedelmező" tevékenységről.36

A közösség tekintélyét bizonyítja, hogy Oltenia egyházi ügyeinek rendezése során, 1725-1726-ban Nikolaus Stanislavich, a későbbi csanádi püspök Havasalföld pápai vikáriusává való kinevezése előtt a krajovai bolgárokhoz fordultak a jelölt családjára vonatkozó információért.37 Az 1720-as években — úgy tűnik — a bolgárok az állatkereskedelem területén is sikereket értek el. Az 1729-ben vezetett orsovai vámnapló bejegyzései szerint az Olténiából a Magyar Királyság területére érkező szarvasmarha túlnyomó részét Baja de Aram, Rimnik, Krajova és Bradicsen lakói hajtották fel, az év folyamán összesen 6450 darabot. Rimnikből 510, Bradicsenből 3688, Krajovából 2165, Baja de Aramból 87 darab állat érkezett Orsovába.3

8 Az orsovai vámnapló áprilisi bejegyzései szerint Bradicsenből egy hónap leforgása alatt felhajtott 3235 jószágból 2307 darab után 21 bolgár és 928 darab után 14 román kereskedő fizettette a vámot. Egyetlen év vámadatai nem adnak alapot messzemenő következtetések levonására, de figyelembe véve a már idézett Magyarországi vámhelyek adatait is, leszögezhetjük hogy a bolgárok által lakott helységek elsősorban Bradicsen, a havasalföldi marhakivitel központjai voltak, s e jövedelmező üzletágban a bolgárok vezető szerepet játszottak. A Csiprovciból és környékéről kirajzott vagy elmenekült bolgárok Havasalföldön kifejtett kereskedői tevékenysége természetesen meghatározott termelő- bázisra támaszkodott. A bolgár oszmanisztikai kutatások legújabb eredményeinek köszönhetően némi fény derül a nyugati piacokra szánt szarvasmarha, méz, viasz termelőinek, a bolgár kereskedők valószínű üzlet- és ügyfeleinek kilétére is. A Fényes Portához fűződő viszonyában széleskörű önkormányzattal rendelkező Havasalföldön nem vezették be az oszmán földbirtokrendszert. A bojárok, a kolostorok és a parasztok a hagyományos keretek között használhatták a rendelkezésükre álló termőföldet, és a piaci keresletet kihasználva igyekeztek értékesíteni feleslegeiket. A balkáni oszmán provinciákban a piaci konjunktúra haszonélvezői között találjuk a Ruméliában (a mai Bulgária egy része) szolgáló oszmán katonai elit, a főhivatalnokok, az uzsorások, kereskedők, adóbérlők, vagyis a tehetős réteghez tartozó emberek egy részét, akik jövedelmeik növelése érdekében majorkodni kezdtek, csiftlikeket szerveztek. E tekintetben az egyébként is jó üzleti érzékkel megáldott janicsárok jártak az élen. Egy 1707-ben kiadott fermánból arról értesülünk, hogy a Duna mentén élő, dzsizje (fejadó) fizetésére kötelezett bolgárok közül nagyon sokan havasalföldi majorokban telepedtek le. Ez a fermán 200, a Duna bal partján létesített majorról és kb. tízezer szökevényről tud. Az adófizetők elvándorlása nehezen megoldható problémának bizonyult. 1752-ben a vidini oszmán adminisztráció számba vette a Krajova környékén létesített majorokat és azok tulajdonosait. A 197 gazdaságot méhesként regisztrálták, de jó részükben szarvasmarha- tenyésztéssel, ill. hizlalással foglalkoztak. 36 A. Iuic: Ansiedlungen der Bulgaren in Ungarn. Archiv für Slavische Philologie, XXXI, Wien, 1910. 414-430 C. Giurescu: Material pentru istoria.. i. m. 468-469 37

Lj. Miletics: Iszledvania za bálgarite 358-361 38 SI. Gavrilovic: Grada о balkanskim trgovcima... 506-544