Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
92 PÁLOSFALVI TAMÁS egyben Dalmácia, Horvátország, Szlavónia és a vránai perjelség kormányzójának nevezi.27 8 Hogy miként képzelte Hunyadi az együttműködést Székely és a Cilleiek között, akikről egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy nem foglalkoztak Szlavónia ügyeivel, nem világos. Az sem valószínű, hogy a kormányzó rokona beérte volna a másodhegedűs szerepével a Cilleiek mellett. A rendszer mindenesetre nem működött, mert ez az utolsó nyoma Székely szlavóniai ténykedésének. Dalmát-horvát báni címét és a vránai perjelség kormányzatát megtartotta, de legkésőbb 1448 elején elhagyta a délvidéket, mert 1448. február 20-án már Erdélyben találjuk.27 9 A zágrábi püspökséggel viszonylag egyszerű a dolgunk: láttuk, hogy Benedek püspököt 1445-ben a Cilleiek juttatták be székvárosába, ott volt 1446-ban végig és 1447 elején is, és a helyzet 1447 folyamán sem változott.28 0 A kialakult viszonyokba, úgy tűnik, Hunyadi is belenyugodott.28 1 Ennek az sem mond ellent, hogy IV Jenő pápa 1447. február 13-án Hunyadi kérésére helyezte át Csupor Demetert a zágrábi, Zólyomit pedig a knini püspökségre, mert nagyon is meglehet, hogy a kormányzó még a Cilleiekkel kötött megegyezés előtt küldte el kérvényét Rómába. Mivel az új pápa, V Miklós Zólyomi panaszára vizsgálatot rendelt el, az áthelyezés a vizsgálat lezárulásáig nem léphetett hatályba, s az ügy egyelőre nyugvópontra jutott.282 A vránai perjelséggel kapcsolatban, mint láttuk, úgy rendelkeztek, hogy azt birtokaival együtt a Cilleiek kötelesek átadni Garai Lászlónak, amelyet utóbbi a grófokkal kötött megállapodásnak megfelelően köteles tartani. Hogy ez a megállapodás miben állt, nem tudjuk, de nincs nyoma, hogy a perjelséget Garai valaha is a kezén tartotta volna. Ellenkezőleg: Hunyadi kormányzó már útban a tárgyalásokra parancsot küld Székely János szlavón bánnak és gorai ispánjainak, hogy adassanak vissza Blagai János özvegyének egy tőle elvett birtokot.283 Ebből az következne, hogy legalább Gorát Székely már 1447 januárja előtt birtokba vette, s annak élére ispáni címmel a saját embereit állította. Mivel teljességgel valószínűtlen, hogy Székely erővel foglalta volna vissza a várat, kénytelenek vagyunk 278 DL 103615: „magnifico Johanne Zekel de Zenthgywrgh regnorum Dalmacie et Croacie bano eorundemque et tocius Sclavonie ac prioratus Aarane gubernatore necnon Comanorum etc. comité" 279 ZW V 241. Az igazsághoz tartozik, hogy 1448. szeptemberében ismét feltűnik egy Hunyadi familiáris, Temesközi János deák, szlavóniai alkormányzó (vicegubernatori vestro per vos in regno Sclavonie constituto) címmel (Zala II. 544; az eredeti: DF 253886.). Temesközi talán azonos Hunyadi „kedves familiárisával", aki a kormányzótól Erdélyben kap birtokadományt (Elekes L.\ Hunyadi 311. 46. j.). Nehéz elképzelni, hogy miután a Székely-féle megoldás sem vált be, a kormányzó szívéhez mégoly közelálló Temesközi milyen befolyást tudott volna gyakorolni a tartományban. Alkormányzói működésének egyelőre ez az egyetlen nyoma, s ez sem kötődik közvetlenül Szlavóniához. Kormányzói parancsra Pál argesi püspököt, a glogoncai prépostság kormányzóját kellett volna visszaiktatnia a zalavári apátság birtokába a Marcaliakkal és (a nyilván általuk kinevezett) János apáttal szemben, tehát Zala megyében volt hivatva eljárni. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy feladata abban állt, hogy szlavóniai illetékességű személyeknek a tartományon kívüli ügyeiben járjon el. Az ugyanis kétségen kívül áll, hogy tevékenysége Szlavóniában egyáltalán nem mutatható ki, s a Cilleiek hatalmát semmiben nem korlátozta, de még csak nem is ellenőrizhette. 280 Zágrábban datál pl. 1447. március 16-án: DL 34735. 281 Nem érdektelen megjegyezni, hogy Hunyadi még közvetlenül a tárgyalások előtt, vagy azok közben is adományoz a zágrábi püspökséghez tartozó prédiumot a saját hívének (DF 252410.). 282 Az egész ügyre 1. Fraknói V.: Kegyúri jog 147-148. 283 Dp 274923: Hunyadi János kormányzó „magnifico Johanni de Zenthgyergh regni Sclavonie necnon Dalmacii' et Croacie bano ipsiusque comitibus in Gara constituüs"
