Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Borián Elréd: Lippay érsek és Zrínyi Miklós politikai vitája a jezsuita történetíró Kazy Ferenc alapján 913
920 BORIÁN ELRÉD Zrínyi gondolkodása gyaníthatóan ehhez a politikai tervhez közeledett, amely Velence, Erdély, Lengyelország és a protestáns nagyhatalom, Svédország haderejét akarta egyesíteni. Zrínyit segíthette az is, hogy rendkívül megértő volt a más vallásúak iránt, mert apja evangélikus hitről tért át a katolikus vallásra, ráadásul szülei halála után protestáns vallású nevelőanyja volt. Nem tudta elképzelni, hogy a református II. Rákóczi György gyűlöletes tettekkel sérti meg a lengyel katolikusokat. Egy nép többségnek akarata ellen nem lehetett fejedelem, ráadásul lengyel királysága már súlyosan sértette volna a Porta és a Habsburg uralkodó érdekeit is. Zrínyi úgy gondolhatta, hogy Velence a katolikus országokat, a svéd király és II. Rákóczi György pedig a protestáns országokat fordíthatja az Oszmán Birodalom ellen. Sajnos ezek az uralkodók jobban tartottak egymástól mint a töröktől, ráadásul Franciaország a Porta szövetségese volt. A bécsi nuncius nagy figyelmet fordított Zrínyire, igen nagyra értékelte. Az 1663-ban írt titkos leveléből tudjuk, hogy a bécsi udvarban egyesek mennyire féltek attól, hogy Bethlen Gábor példájára király akar lenni, sőt a váratlan haláláról szóló jelentése után is megjegyzi: azzal rágalmazták, hogy Velence és Franciaország támogatásával Magyarország királyává kiáltja ki magát.2 6 Ennek nem volt realitása, de az tény, hogy míg Bethlen Miklós Önéletírásaban büszkén mondja Zrínyit Bethlen Gáborhoz egyedül hasonlíthatónak, addig a bécsi udvarban természetesen félelemmel gondoltak a párhuzamra. A horvát bán már 1655-ben is tarthatott egy Velence ellen irányuló szárazföldi, átkaroló hadművelettől, amely a maga birtokait és testvére, Zrínyi Péter tengerparti kikötőit is veszélyeztette volna. 1657-ben is úgy vélte, hogy Csáktornya nem tudna ellenállni, s ezért kezdte el építtetni Zrínyi-Újvárt két folyó találkozásánál.27 A hadjárat nem következett be, mert 1657-ben és a következő években Erdélyben kellett rendet csinálni a tatár és török seregeknek, de 1663-ban a török seregek többször is átkelőt kerestek a Murán Itália ellenes célzattal. Zrínyiék abban bíztak, hogy a török császárt elfoglalja Kréta ostroma, s ezért nem avatkozik be a havasalföldi eseményekbe. Nem számítottak arra, hogy a Portával sokszor háborúzó Lengyelország nevében János Kázmér király tatár hadakat hív segítségül, a svéd király pedig nem számolt a Habsburg szövetséges dánok fegyveres támadásával. A Habsburg és az Oszmán Birodalom szorosan együttműködött a „harmadik úton" való politizálás ellen. földrajzi egységek térképre vetítésekor egy közép-kelet-európai birodalom álomképe rajzolódik ki, olyan államalakulaté, amely az európai erőviszonyokat gyökeresen megváltoztatná, amely akár a római császárral, akár a török szultánnal szembefordítható lenne. Grusevszkij szerint Rákóczi által elképzelt, balti-, fekete-tengeri-dunai liga (Svédország, Ukrajna, Erdély, Moldva, Havasalföld) feladata éppen a császárok elleni küzdelem lett volna." Gebei Sándor: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem külpolitikája (1648-1657), Eger, 1996, 169. 26 Zrínyi Miklós pályájának vége, 1664 april-november, Közlemények a vatikáni levéltárból, kiad., Fraknói Vilmos, Történelmi Tár, 1894, 577-595. 27 Kovács József László: Zrínyi-iratok a grazi Landesarchivban, Hadtörténelmi Közlemények, 1998, 4. sz., 923-926. Zrínyi nagyívű politikáját jól szemléltető, Lipót császárnak 1664-ben olasz nyelven írt levelében kérdésként fogalmazza meg az ottomán seregek célját: „Ha (Isten óvjon ettől) Horvátország elesne és szabaddá tenné az utat, milyen helyzetbe kerülnének Velence birtokai és a szemközti tengerpart, avagy Spanyolország és az Egyház földjei?" Zrínyi Miklós válogatott levelei, kiad. Bene Sándor, Hausner Gábor, Bp., 1997, 211.
