Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Buza János: Kipper-pénzek a mérlegen. Az 1620-as évek inflációjának két szakasza 881
AZ 1620-AS ÉVEK INFLÁCIÓJÁNAK KÉT SZAKASZA 911 mázsányit nyomtak is a valóságban, az áruforgalom képletes mérlegén már igen könnyűnek találtattak. Az újabb történeti és pénztörténeti irodalomnak valamint a feltárt, illetve ismét vallatóra fogott levéltári forrásoknak köszönhetően a korábbiaknál valamelyest többet tudunk a közép-európai nagy pénzrontás hordozóiról, de identifikációs teendőink még bőven vannak, amelyek gondot okoznak a jelenben, s így óhatatlanul jelzik a jövő kutatási feladatait. Összegezés. A harmincéves háborúhoz kötött, valójában azonban mái-jóval korábban megkezdődött közép-európai pénzrontás a részekre szakadt Magyarországon is erősen éreztette hatását. Régebbi szakirodalmunk az infláció legfőbb hordozójának, pénztörténeti bűnbaknak a lengyel polturákat, konkrétabban az ún, új polturákat tette meg, mert az 1620-as évek elejéről származó források a különböző jelzőkkel ellátott rossz polturák forgalmáról tanúskodtak. Éppen a jelzők sokasága szól azonban az ellen, hogy a lengyel polturák lettek volna a magyarországi és az erdélyi monetáris válság okozói. Valójában arról volt szó, hogy a Lengyelországban 1614-től nagy mennyiségben vert polturák az 1610-es évek végén és az 1620-as évek elején viszonylag új pénzek voltak a magyarországi pénzforgalomban, s a hozzájuk formailag hasonlító, vagy eleinte velük egyező értékűnek vélt kipper-vereteket is poltura névvel ruházták fel a kortársak. A diszkreditálódott, inkább rézből mint ezüstből készített, vulgo polturáknak nevezett inflációs monétákat az 1622. évi országgyűlési végzéseknek megfelelően 1623 tavaszán devalválták, viszont a valódi lengyel és a lengyel mintára vert jobb minőségű polturák forgalomban maradtak, sőt nélkülözhetetlenül fontos szerepet játszottak a pénzforgalomban. Az 1614-1619 között kibocsátott, — korhű kifejezéssel élve igen-igen szép, választott — ó polturákat19 1 fokozatosan kiemelték a forgalomból, pontosabban tudatosan kiválogatták őket; az 1619-től, illetve 1623-tól 1627-ig vert valódi lengyel polturák tiszta tömege (színsúlya, vö. 1. sz. táblázat) között pedig nem volt olyan nagy a különbség, hogy az eltérés pénzforgalmi zavarokat okozott volna. Az 1614-től vert lengyel ó polturákhoz képest az 1619 utániakat is nevezhették új polturáknak, de a kortársak által megvetetté vált kipper-pénzeket Magyarországon az 1623-ig terjedő években tévesen ruházták fel az „új poltura" névvel, mert azok délnémet, osztrák, brandenburgi, stb., illetve főként sziléziai inflációs váltópénzek voltak. Ez utóbbiakat 1623 tavasza után sem az eladók, sem a napszámosok nem fogadták el, így pénzként többé nem funkcionálhattak. Mivel az 1623. esztendő tavasza fordulópont volt a magyarországi infláció menetében, a pénzrontás ideje nem alkotott egységes egészet, hanem két szakaszra osztható. Az első szakasz 1619-től 1623 tavaszáig, a második pedig 1623 tavaszától 191 Egy felső-magyarországi feljegyzés szerint 1623 tavaszán többször is átválogatták a polturákat: „summa az első ualasztasban az niolcz sakban uagion igen igen zep oh poltura három ezer forint. Id est fl. 3000. Item Az második es harmadik ualasztasban az három sakban uagion oh polturák ezer negi zaz forint. Id est fl. 1400." Végül „summa ez ket sakban uagion egiueleges oh polturák ualaztatlan mas fel ezer forintt, id est fl. 1500." Az 1623. április 4-én készült jegyzék keletkezési helyét nem tüntették fel, Zemplén megyei provenienciát sejtet a „nem ualaztot oh polturák Varanaiak attak " utalás. Magyar Országos Levéltár P 707 Zichy család levéltára. Fasc. 285. et В. 1. fol. 58. E forrást Pálffy Géza bocsátotta rendelkezésemre, ez alkalommal is köszönet érte.
