Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Buza János: Kipper-pénzek a mérlegen. Az 1620-as évek inflációjának két szakasza 881
892 BUZA JÁNOS Miként a táblázatból8 3 kitűnik, a valódi lengyel polturák nemesfémtartalmának csaknem 40%-os (pontosabban 39,1%-os) csökkenése számottevő ugyan, de 37,5%-os ezüsttartalmukkal a mélyponton is igen távol álltak a kipper-kor inkább réz-, mint ezüstpénzeitől. Sejthetően a lengyel polturák ezüsttartalmának 1619. évi csökkentése és az 1622-ben tartott erdélyi országgyűlési végzések nyomán alakult ki az a vélemény, hogy „A jó és rossz poltura között a határ az 1620-ik eu."84 A polturák okozta felső-magyarországi monetáris zavarok kezdetét Huszár Lajos 1622 tavaszára tette, akkorra, amikor Bethlen Gábor és Kassa város elöljárósága között — egyfelől a magas árak, másfelől a rossz pénz miatt — lezajlott a már említett szópárbaj.8 5 Ekkor hangzott el a verbális fejedelmi instrukció, hogy a város a poltura javát 4 , az újat és rosszat pedig 3 dénáron kiáltassa, azaz hirdesse ki. Akár megtörtént a közzététel, akár nem, Bethlen utasítása nem ment át a gyakorlatba. Úgy tűnik, hogy az új poltura és a rossz poltura jelzős páros fokozatosan közelített egymáshoz, s legkésőbb az 1623. esztendő elején azonos fogalommá vált. Az egybeesésből persze nem következik automatikusan, hogy a rossznak minősített új polturák valóban lengyel veretek voltak. A kétely az lín. oly polturák kapcsán vethető fel és oszlatható el. A kutatás jelen állapotában 1622 őszétől bizonyítható az oly polturák — minden valószínűség szerint valamivel korábbra tehető — forgalma,8 6 amelyeket t kezdetben egyesek jó pénzeknek tarthattak, mert ingatlan árában is elfogadták.87 A hagyatéki leltárak egyikében „olli polturát" 93 forint 96 dénár, „elegyes polturát" 31 forint 86 dénár, illetve „rossz elegyes polturát" 7 forint 45 dénár értékben írtak össze,8 8 ami arra enged következtetni, hogy az oly polturát az összeírok nem tartották rossz pénznek. Ugyanakkor az „elegyes" jelzőből egyértelműen következik, hogy 1622 második felében különféle — polturának nevezett — veretek forogtak már, s mivel „rossz, elegyes polturákat" is említettek, nyilvánvaló, hogy a kortársak előtt nem volt kétséges egyes, ún. polturák silány volta. Valamennyi oly polturát azonban még nem minősíthettek rossznak 1622 őszén, ugyanis a városi magisztrátushoz karácsony előtt benyújtott — jó pénz iránti — kérvényt úgy bírálták el, hogy vagy tallérban, vagy oly polturában történjék a kifizetés.89 83 Andrzej Mikoiajczyk: Obieg pieniçzny w Polsce srodkowej w wiekach od XVI do XVIII. Acta Archeologocia Lodziensia Nr. 28. Lodz, 1980. 14., ill. Buza János-. Lengyel pénzek Kassán Bethlen Gábor fejedelemsége idején, in: Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk.: Kiss András. Kolozsvár, 1999. 106. (Továbbiakban: Buza: Lengyel pénzek Kassán). 84 Kerekes-. Bethlen Kassán 303. 85 Huszár-. Bethlen 47., vö. fentebb 34-35. Jegyzet. 86 „vágjon nalam oly polturakia tizen eöt forintia es egi karasia dolmania" Kassa, 1622. szept. 20. „Thott Adam Testamentuma." Kassa v. It. A. S. Fase. CC -Tóth, Nr. 8. 87 Baranyai István 1622. szept. 18-án 3000 magyar forintért eladta házát minden tartozékával és zálogban bírt rétjeivel együtt. (Kassa v. It. A. S. Fase. V - Baranyai, Nr. 4.) Nagyszombatban lakó rokona jogi úton megtámadta az adásvételi szerződést, s a per a tárnoki szék elé került. Az 1626. jún. 30-án felvett tanúvallatási jegyzőkönyvből derül fény arra, hogy a 3000 magyar forintot többnyire tallérral egyenlítették ki, de „egy kevés oly Poltura is" volt közte, amit az egyik tanú már az elidegenítéskor is bizalmatlanul szemlélt. Kassa v. It. A. S. Fase. V - Baranyai, Nr. 10. 88 Kezicz István javainak inventáriuma. Kassa, 1622. okt. 18. Kassa v. lt. Collectio Schwartzenbachiana Nr. 5975. 89 Az Eperjesen lakó Újhelyi Sipos András supplicatioja tartalmazza azt, hogy felesége atyai örökségét „io penzul adgiak" ki, a tanácsi határozat szövege: „D(eliberatum) uag tallérul vagi olj
