Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849
ANGOL-HOLLAND KERESKEDELMI VERSENGÉS JAPÁNBAN 861 lehetőséget teremtett rá, hogy további országok kapcsolódjanak be a japán-kínai árucserébe. Az európaiak közül ezt a közvetítő szerepet a 16. században döntően a portugálok töltötték be, bázisul Makaót felhasználva.5 2 A kortársak közül sokan megemlítik ezt a portugál részvételt. Pl. Cesare Frederick ezt írja: finden évben egy igen nagy jelentőségű, selyemmel megrakott hajó megy Kínából Japánba, ami viszszafelé... eziistrudakat hoz"ß3 A portugálok Goából Makaóba küldtek egy — általában 1000 tonna feletti — hajót, ami elsősorban ezüstöt szállított (évente 6000-30.000 kg-nyit).5 4 Ott a rakományt partra tették és ebből új, Japánba szánt árukat szereztek be. A szigetországba szánt szállítmány többsége selyemből és selyemtermékekből állt, ám emellett vittek porcelánt, aranyat, ólmot és ónt is. A hajó júniusban indult útnak Japán felé, ahol egészen az 1570-es évekig nem volt állandóan látogatott kikötőhelye. Ezután a portugálok szinte minden évben Nagaszakiba mentek, csak alkalmanként látogattak másik települést. Innen — ezüsttel megrakodva — viszszahajóztak Makaóba, és a kör elölről kezdődött. Ez a közvetítő kereskedelem a 17. század elején élte virágkorát: 1600 és 1620 között az éves nyersselyem szállítmányok átlagban 1000 picult tettek ki, azonban előfordult 2600 piculnyi szál-1 lítmány is. A kereskedésnek a piac felvevőképessége szabott határt. A századfor-I dulón kb. 1600 picul volt az összes éves import, ami 1610 és 1620 között a legtöbb: 3000-3500 piculra emelkedett.5 5 Japán selyemellátását természetesen nem egyedül a portugálok végezték, hanem közel hasonló súllyal vettek részt a kínaiak és a japánok is. A portugálok számára az egyetlen korlátozás 1604-ben lépett életbe: a sógun engedélyezte a jelentősebb japán kereskedők egy csoportjának, hogy a J portugálokkal tárgyaljanak az általuk hozott nyersselyem áráról és az így meghatározott áron vásárolják meg. Ez volt az ún. pancada-rendszer. Az évenkénti egy út (Makaóból Japánba, és vissza) hatalmas hasznot hozott. Egy angol utazó — Ralph Fitch, aki az 1580-as évek végén járt Indiában — szerint a hajó évente több, mint 600.000 cruzadot (dukát) hoz el Japánból.56 Boxer egy út tiszta hasznát 50.000 dukátra teszi.57 A japán külkereskedelem másik jelentős célállomása Indokína volt. Itt is a selyem beszerzése volt az elsődleges cél, azonban más, a fentiekben említett termék is elérhető volt. Peter Floris, Pataniban a következőket írja a Japánnal folytatott kereskedés lehetőségeiről: „Innen és Sziámból szállítanak mindenféle kínai terméket, a legközönségesebb nyersselymet, amit nankinginek hívnak, mindenfajta selyemárut, mint például taffetiát, szatént, damasztot, bársonyt, minden fajta porcelánt, továbbá a fűszerek mindegyikét, legfőképp borsot; emellett sziámi viaszt és 52 A Makaó-Nagaszaki kereskedelem leírását lásd: Boxer, 1951 106-109.; Boxer, Charles Ralph: Portuguese Merchants and Missionaries in Feudal Japan, 1543-1640. Aldershot, 1990 1-13.; Cooper, Michael. Mechanics of the Macao-Nagasaki Silk Trade. In: Monumenta Nipponica 1972 423-433. 53 Hakluyt, Richard.: i.m. 3. kötet 232. 54 Atwell, William S.: i.m. 82. 55 Kato, Eiichi: The Japanese-Dutch Trade in the Formative Period of the Seclusion Policy. In: Acta Asiatica 1976. 48. (A továbbiakban Kato, 1976) 1 picul kb. 60 kg volt. 56 Hakluyt, Richard-, i.m. 3. kötet 30. 57 Boxer, 1951 106.
