Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849

ANGOL-HOLLAND KERESKEDELMI VERSENGÉS JAPÁNBAN 855 kikötőjében is. A térségben egyedül Japán volt kivétel: itt az indiai textíliák jóval kisebb keresettségnek örvendtek. Az indiai piacon egyrészt a kínai termékek voltak keresettek, másrészt a maluku-szigeteki fűszerek. Természetesen az indiaiak habozás nélkül elfogadtak áruikért cserébe nemesfémeket is. A kínai termékek iránt, ha lehet, még az indiaiakénál is nagyobb volt az érdeklődés. Az egyik ilyen fontos árucsoport a selyem és a selyemtermékek voltak. Ezekből — készítési helyük szerint — több fajtát különböztettek meg, amelyek többnyire minőségükben is különböztek. Emellett igen fontos kínai árucikk volt a porcelán, valamint a különböző illatszerek. A kínai cikkek szinte az egész Indiai-óceán térségében megtalálhatók voltak (még Hormuzban is2

1

), azonban elsősorban Indiában és az attól keletebbre eső területeken voltak kelendőek. Indokína és az indonéz szigetek fontosabb központjaiban kínai kereskedők tömege települt le, akik ezt a kereskedelmet bonyolították. Szinte minden fontosabb városban létrejött elkülönített űn. kínai negyed, ahol a kínai kereskedők kirakodták áruikat és beszerezték a kínai piacokra szánt rakományukat. Az itteni keresletet mutatja az alábbi, Floris által lejegyzett eset. 1614-ben Goába érkezett 8 hajó Kínából, „amelyek annyiféle és olyan sok árucikket hoztak, hogy az Indiák összes piacai romba dőlnek." Egy hónap múlva a következőket I írja: „Az itteni piacon semmi élet nincs, egy kereskedő sem jön vásárolni, mert mindegyikük Goába ment."2

2 A kínai hajók azonban elsősorban a közelebbi kikötőket választották, a távolabbra történő kereskedés főleg közvetítők révén történt. Minden márciusban néhány hajóból álló kis flották indultak dél felé Kínából, főleg Manilába, Indokíl nába és Bantamba. Rakományuk döntően a fent említett cikkekből állt. 1 A három közelebbi piac közül a legkedveltebb a spanyol fennhatóság alatt álló Manila volt. 1571 és 1600 között, egy becslés szerint évente 7000 kínai kereskedő látogatott ide a monszunszelet kihasználva, míg a város spanyol és mexikói lakossága nem érte el az 1000 főt.2

3

Az angol John Saris szerint évente legalább 40 dzsunka hajózott ide.2

4

A kikötő vonzerejét valószínűleg az Amerikából tömegesen szállított ezüst adta, ugyanis Kínában ez a nemesfém szinte korlátlanul keresett volt. így természetesen a kínai kereskedők a visszaútra szinte csak ezüstöt szállítottak. Indokínában több kikötő volt, amit kínaiak látogattak, azonban ezekbe öszszesen sem jöttek annyian, mint Manilába. Sem Pataniba, sem Ajutiába nem érkezett évi 3-4 hajónál több. Mivel itt a beszerezhető ezüst mennyisége kisebb volt, más termékeket szállítottak a hazaúton: borsot, különböző állatbőröket, bölényszarvat. Még egy nagyobb központot kell kiemelni, ahova több kínai kereskedő érkezett: Bantamot. A három térség közül ez volt a legkevésbé jelentős. Saris négyre 21

Jourdain, John: i.m. 196. 22

Floris, Peter: i.m. 120-121. Floris Masulipatamban volt, vagyis India Goával átellenben levő partján. 23

Curtin, Philip: Cross-Cultural Trade in World Histoiy. Cambridge, 1984 150. 24

Saris, John: i.m. 244.